877. nap: Vacsora helyett (Ében Ábel születése)
Jön egy óriási hullám, hoppá. Gyorsan visszahívja Dávid, siessenek inkább. Megyek a vécére. Onnan át a kádba zuhanyozni. Ott ér az első tolófájás. Fogom lent, először nem értem, mi akar kijönni belőlem, és nem tudok terpeszteni eléggé, csurom víz a felsőm. Nem vagyok magamnál, mert amikor benéz Dávid, mondom, hogy azt hiszem, már a fejét érzem, vagy mi. Hát akkor gyere gyorsan be az ágyra.
Tovább
876. nap: Egyszerre dobogott a szívünk (Bonifác Felhő születése)
Hallom, hogy mondják Dávidnak, rakja a tüzet, rakja nagyon, szegény meg csak rakja, jó meleg van már, de hát én belülről didergek. Talán borogatnak is, de igazából nem tudom, hol vagyok, csak benne a fájdalomban, és elfelejtek mindent, amit elképzeltem, nem gondolok a többi szülő asszonyra a világban, nem is táncolok, nem is beszélgetek, csend van.
Tovább
875. nap: Az utolsó – kislányom
Nagyon nehezen épültem fel, és rettegéssel tölt el a gondolat, hogy még egyszer várandós legyek, ugyanakkor vágynék még rá. De ezt a szülést én többet nem akarom végigcsinálni. Orvosom – aki elmondása szerint még két császár után is engedi a hüvelyi szülést – azt mondta, hogy ezzel a méhhel már csak császárt enged. Itt a vége, fuss el véle.
Tovább
874. nap: Az első – kisfiam
Műtét, csalódás, szomorúság. Jött a szülés utáni depresszió, millió könyv és néhány csoportfoglalkozás a szülés feldolgozására, és kisfiam éveken át tartó kezelése. Egy dolgot viszont már nagyon hamar tudtam, hogy még egyszer meg szeretném próbálni.
Tovább
872. nap: Adjatok egy kis zugot
Csordaszellem ide-oda, / más igaz a vajúdóra. / Az ellő állat elvonul, / és tőle is a többi...
Tovább
871. nap: Kerekfejű (Enci)
Szóval bába érkezése – tehát Ági megjön, lecuccol, helyet keres magának, ahová odakucorodhat dolgozni (valami peres anyagon a saját védelmében, mi máson), örömmel konstatálja, hogy kávéfogyasztó háztartásba érkezett, és azt hiszem, Gyuri még készít is neki kávét. Valamikor meg is vizsgál, egy centi, hát az nem sok, de valahogy bátorítóan adja elő, nem lomboz le.
Tovább
870. nap: Operaénekesnő (Zsófi)
Aztán már nem nevetek, parázok. Elpattan a burok, csomó víz kidől, és enyhén tejeskávé színű. Jaj, istenem, milyen szagú? Jószagú, de akkor is, most ez zavaros? Aztán tovább fodrozódnak a kételyek, a gyötrelmes kontrakciók végén picit nyomni kell már, amitől vércseppek sajtolódnak ki. Jaj, istenem, most ez baj
Tovább
