869. nap: Nyöszöri (Boti)
Az érdeklődőket körbevezető szülésznőnek azért párperces beszédében kétszer is sikerült kivernie a biztosítékot, ahogy odaszúrt pár lenéző megjegyzést az előre okoskodó anyukákkal kapcsolatban. Ez leginkább azért lepett meg, mert előzőleg sok jót olvastam róla. Szóval, sokan szeretik, ha anyáskodnak felettük, jobban tudják náluk, hogy mi a jó nekik, és ezt jól oda is mondják. Nem baj, majd választok normális szülésznőt.
Tovább
868. nap: Tartás és határozottság (Zéti születése)
Tolok. A baba jön kifelé. Szünet. Mondják, ez elég lassan megy, ha így haladunk, a gyerek megsérülhet. Én mondom, nem kell semmi, hozzák a papírt, aláírok. Ahogy odapenderítem a nevem, azonnal újabb tolófájás, kis szünet, még egy, és kinn a baba. Hajnal 2.30.
Tovább
867. nap: A mosdókagyló (Virág születése)
Ági mondta a telefonba, ha érzem, hogy menni kell, akkor menjek a legközelebbi koraszülöttosztállyal rendelkező kórházba, ne várjak a férjemre. Meg akarom várni, de aztán egy belső érzet nem engedi, érzem, hogy menni kell.
Tovább
866. nap: Csoda a négyzeten (Boldizsár)
Szólok húgomnak, ő mentőt akar, én istenments!, hívja inkább Ágit, hogy merre vannak, mit tegyünk. Ő csak annyit javasol, hogy vegyünk egy puha törölközőt, hogy arra tudjon érkezni a gyerek, és kábé annyi idő is marad, mert aztán egy tolás, kint a feje, kis szusszanás, tejóég, most mit kell tenni, de aztán újabb tolás, és szépen belecsusszan a kis fiúcska a törölközőbe a húgom karjai közé.
Tovább
865. nap: Egy csoda az egész (Rozi)
Tizenegy órára beérünk a kórházba. Én örülök, amikor meglátom az orvosom és a szülésznőt, de a fogadtatás elég rideg, kábé kitessékelnek a szülészetről, hogy nincs hely. Bocs, front van, mindenki most szül. Aztán csak beengednek, vajúdhatok a CTG-s várandósokkal egy szobában, miközben elém tolnak egy kupac papírt, hogy legyek szíves kitölteni. Amúgy a méhszájam sem elég tág, közli a szülésznő.
Tovább
864. nap: Megtörténhet a csoda (Kolos)
Attila tartott hátulról, Ági pedig lehajolt, hogy a baba fejét tartsa, én meg még a hátára támaszkodtam, szinte ahogy feltérdeltem, már kint volt a feje, aztán rá nem sokkal az egész gyermek megszületett, azonnal felsírt. Ez 15 óra után nem sokkal volt. Segítettek lefeküdni, a babát a mellkasomra rakták, és alukált egy 20 percet, aztán szopizott, és szépen, kb. másfél óra alatt megszületett a méhlepény.
Tovább
863. nap: A nyolcujjas (Ábel)
Akkor ott megfogadtam, és még utána százszor, hogy ha lesz még gyerekem, akár a bokorban is, de a kórházban nem szülök többet!!!
Tovább
862. nap: „Európai módon” (Ilka)
Hát befeküdtem a kórházba. Na, akkor indult csak a haddelhad, a lelki terror. Hat másik hasonló helyzetben lévő, lejárt terminusú nőszemély egy kórteremben...
Tovább
