igaz történetek szülésről, születésről

1906. nap: Amikor délelőtt jött a Jézuska (1966)

1906. nap: Amikor délelőtt jött a Jézuska (1966)

Már kéthetes túlhordásban volt Anyu az öcsémmel karácsonyra. Így minden elő volt készítve a 26 négyzetméteres lakásban, bármikor is kell mennie a kórházba, nekem, a háromévesnek az ajándékok készen, több napra megfőzve, rendben minden.

Huszonnegyedikén arra ébredt, hogy vérzik. Nem is kicsit, rendesen. A hatemeletes, körfolyosós bérházban telefonja csak egy néninek volt (egy emelettel lejjebb lakott, és szívesen mutogatta nekem a régi családi fényképeit, amiken senkit nem ismertem, de izgalmasan érdekes volt mindig). Anyu tőle hívta fel az orvosát, ilyenkor mi a teendő. Az azt mondta, azonnal jöjjön be a kórházba, ő is indul.

Anyu ezt kicsit máshogy értelmezte, mint az orvos: feldíszítette a fát, alá az ajándékok, felébresztett engem, én örömködtem a Jézuska hozta dolgoknak… s csak utána ment be a kórházba villamossal, busszal, átszállással (egyedül, mert mi Apuval maradtunk otthon, ne kísérjük el, hisz karácsony van).

Ott már nagyon idegesen várta az orvos. Visszahívni nem tudta, csak azt tudta, hogy Anyu nagyon vérzik, és el kellett (volna) indulnia.

Ágyra fel, se borotválás, se beöntés, csak jöjjön ki az a gyerek gyorsan! Valami nagyon meleget tettek Anyu hasára, hogy gyorsítsák a kibújást. Izgult is, hogy a tegnap esti töltött káposzta és egy pohár vörösbor nehogy visszaköszönjön.

Délelőtt 11.20-ra meglett az öcsém. Ha arra a reggelre gondolok, mindig hálát adok, hogy nem lett semmi baja.

Emlékszem, amikor bementünk Apuval a kórházba, hogy Anyu fekszik az ágyban, betakarva, én meg egyből fel a hasára másztam. Meg egy csecsemős tol egy kétszintes kocsit, rajta fent és lent is öt-öt újszülött (mint háromkilós cipók) és kérdi, melyiket szeretném, válasszak. Kiválasztottam az öcsémet. Ha összevesztünk játék közben később, mindig megkaptam: „Te választottad!” Nekem az az emlékem maradt meg, hogy neki volt a legszebb kék ruhácskája, azért őt választottam.

gza1A következő karácsonykor Béni bácsi húzott sokat, hogy nézzek körül majd jól a karácsonyfa alatt, hátha megint lesz ott egy kistestvér. Állítólag gazdag ajándéközön várt, ellensúlyozandó azt is, hogy már ketten vagyunk, a figyelem csökkent énfelém, de én nagyon szomorú voltam, hogy újabb kisgyerek nem érkezett hozzánk.

Sokan sajnálják az öcsémet, hogy egy napon van az születésnapja és a karácsony. Nálunk sosem volt szokásban semmilyen ünnep összevonása, hát ezé sem. Minden évben 11.20-kor volt a felköszöntés, tortaevés, születésnapi ajándékok. És aztán jött az ebéd, a Jézuska-várás, a Szenteste. Bármi is lehetett, 11.20-ra ott voltunk glédába vágva Anyunál, most már családostul, a mai napig.

R. E.

 

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.