igaz történetek szülésről, születésről

967. nap: Én ezt soha többé (Dusán születése)

Megjelent: 2013. máj. 29.

Áprilisban volt húsz éve, hogy először szültem. Pontosabban szülesztettek, de akkor ezt még nem tudtam. Annyit azért éreztem, hogy az nagyon nem volt rendben, hogy szinte azonnal a megszületése után elvitték a kisfiamat. Felültem és nyúltam érte, de elvitték. Még most is fáj. Ez este háromnegyed hétkor történt.

Csak a tízórás szoptatásra hozták ki nekem, a kórház rendje szerint. A kihagyott, ellopott, nem pótolható időt azóta sokszor megsirattam. Vajon sírt-e, vajon valaki ringatta-e, egyáltalán mi történt vele? Már soha nem fogom megtudni.

Az egyetlen rooming in-es szobába kértem magam, négyágyas volt. Tehát csak négyen voltunk a szerencsések, akik a háromóránkénti szoptatásnál több időt tölthettek a babájukkal. Igaz, szoptatni ott is szigorúan háromóránként lehetett, gondos mellbimbó-fertőtlenítés után.

Egy hét volt akkor még a kórházi tartózkodás. Nekem akkor ez is belefért. Elfogadtam. Mint ahogy azt is, hogy ez a szülés. Mármint, ami velem történt ott a szülőszobán és előtte. Mindaz, amit a WHO erősen nem ajánl: borotválás, beöntés, folyamatos monitorozás, kötelező hanyatt fekvés, infúzió, gátmetszés (fél évig gyógyultam belőle) és „hasba könyöklés”, azaz a baba hasfalon keresztüli nyomása. Mindez egy közös szülőszobán. Ha azt a néhány lepedőt nem számítom, ami „válaszfal” gyanánt szolgált (volna).

Elfogadtam, hogy akkor ez hát a szülés. Kíváncsian kérdezgettem mindenkit, náluk hogyan volt. Általában nagyon szűkszavúak voltak a válaszok, szinte semmit nem tudtam meg. Ufónak éreztem azokat az anyukákat, akiket kettő, esetleg több gyerekkel láttam.

Egyet viszont erősen megfogadtam a magam számára. ÉN EZT SOHA TÖBBÉ!

Akkor még nem tudtam, de kilenc hónap múlva ez az elhatározásom dugába dőlt.

B. Cs.

Angyalkák > > >
Dafna > > >
Simon > > >
Emma Dorka > > >
Boján Benjamin születése – anyaszemmel > > >
Boján Benjamin születése – testvérszemmel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.