igaz történetek szülésről, születésről

1769. nap: „Gyereknek gyerek a barátja” (Péter)

1769. nap: „Gyereknek gyerek a barátja” (Péter)

Zsófi baba fél éve minden éjszaka „szórakoztatott” minket a fogzás elkezdése óta, és nagyjából egyéves lett, mire sikerült szép kis fürdőszobát varázsolni neki odahaza. Így egy-két hónapig nagymaminál vendégeskedtünk.

Bár „egy gyerek is gyerek”, de leginkább „gyereknek gyerek a barátja”, így azt szerettem volna, ha igazi barátok és „sorstársak” lesznek majd az oviban, suliban (az életet meg majd meglátjuk). A kistesó érkezésére sem kellett sokat várnia Zsófinak és nekünk, csak 20 hónapot. A szüléssel, terhességgel semmi gond nem volt elsőre, miért is lenne másodikra.

Ez az elmélet sajnos csak az első 12 hétben tartott, amikor kiszűrték a babát nyaki redő megnagyobbodással, 10 mm felett, kb. 12mm-t mértek. Ez a tünet Down-szindrómára utalhat. Ilyenkor ezt kromoszómavizsgálattal meg lehet állapítani. A Down-szindrómás embereknél a 21. kromoszóma osztódása során lép fel probléma. A döntés mindig az ember előtt van, otthonszülés vagy kórházban szülés, normál vizsgálatok vagy semmiféle vizsgálat, vagy összes létező vizsgálat?

Mi beálltunk a nagytöbbség mögé itt is, és a Magyarországon normál vizsgálatokat csináltattuk, semmi extrát nem akartunk pluszban, illetve nem tiltakoztunk X vizsgálat ellen. Ebben az esetben azonban aktívan kellett dönteni, hogy akarunk méhboholyvizsgálatot vagy nem, vállaljuk-e a vizsgálat esetleges rizikóját. A vizsgálat eredménye után, amennyiben nem kedvező, mit teszünk? Mit tesz a család, ha Apa és Anya nem ért egyet a sérült gyerek vállalása és nem vállalása esetén? Én mint keresztény anyuka, mit tegyek, ha úgy érzem, néha, hogy a másik gyerekem életét is „elrontaná” egy beteg testvér, mivel ő háttérbe szorulna. Hallottunk már ilyen sztorikat az Aktívban, és olyat is, hogy mekkora szuper szeretet költözött a családba, amit a beteg gyermek hozott. Nos, ezeket a kérdéseket most nem is kell megválaszolni, elég átérezni. Na, és persze tanácsot és ukászt is bőven kaptunk volna, mindenki a maga hite szerint osztogatta volna, de ebből nyilvánvalóan nem kértünk.

Zsoltra búskomorság szállt rá. Amúgy sem egy cserfes srác, és abban az időben a megélhetés is igen nagy aggodalma volt, és most tessék, na, tessék, itt van, ezért aggódott ő, pont ezért, hát itt van, nézzem meg, hogy pont ezért aggódott, ami már itt is van. Ezeket nem kellett elmondania, rá volt írva, le tudtam olvasni az arcáról.

Innentől szinte egyedül döntöttem, ő meg kb. sodródott az eseményekkel. A 18. héten megcsinálták a vizsgálatot D-ben, E-ből utaztam busszal, amíg Zsolt Zsófira vigyázott. Mamák-papák akkor igencsak a „kanyaron túl” voltak. Vizsgálat kész, most pedig hat hét várakozás, a 24. hétig, ami már bőven a félidő után van (pontosan egy hónappal). Gondolatok, aggodalmak megosztása mindezen idő alatt szinte semmi.

A nagy nap: eredmény: egészséges kisfiú, akinek valószínű szimplán nagy a feje, mint apukájának!!! Köszönöm, Istenem, juhej, hurrá! Öröm megosztása Apával, még mindig szinte semmi. Legalább is Zsolt nem igazán tudott felhőtlenül örülni, és valamilyen szinten folytatta az aggódást.

Aztán jött a szép tavasz, és nyár is. Kaptam Apától egy hintaágyat, hogy július elején ott tudjam ringatni Petikét, és tudjunk játszani Zsófival. Nagyjából nyolcadikára voltam kiírva, így ezen a napon be is feküdtem az osztályra, bár doki bá’ előtte nem mondta, hogy nagyon szülésre utaló dolgot érzékelne. Méhszájon komplett lakat!

Doki bá’ éppen nyaralni ment, ezt már előre tudtuk, és egy nagyon szimpatikus adjunktusnő vett kézbe. Napi NST-vizsgálat, és Zsófi babám nélkül mentek a napok, a marha melegben.

Anita nevű ikerterhes anyukával ütöttük el a napjainkat. Ő még nem érte el a 40. hetet, de ikerterheseknél szinte soha nem várják ezt ki. Itt, D-ben igen.

Mentek a napok, és már a 41. hetet is betöltöttem, és semmi eredménnyel nem tudtam telefonálni vagy szolgálni a család számára. Anita pedig közeledett kereken a 40. hét betöltéséhez. A dokik csodaszámra nézegették a 40. hetes aktív ikerterhes anyukát, akivel este kénytelenek voltunk az ágyunk tetején törölközővel a mennyezetet csapkodni és szúnyogirtani, ha valamit aludni szerettünk volna. Elég mókás látvány lehettünk, terhes anyukák hálóruhában az ágyak tetején balettoznak a törölközővel.

Anita betöltötte a 40. hetet, majd nagyjából egy nappal ezután be is indult a szülés magától, illetve az ikerlányok engedelmesen elindultak, mivel a doki bá’-ék szülésindítást ígértek, mert hát 40. hét felett két babával azért már növekedő rizikót éreztek valószínűleg.

Így egy-két napig szobatárs nélkül voltam. Így már egyedül lépcsőztem fel-le az ötödik emeletről. Előtte Anitával felváltva lépcsőztünk, állítólag ez jó praktika a szülés beindításához. Nekünk max. fitnesz edzés volt, de a gyermekeink kicsit sem készültek kifelé ettől. Közben Zsófikám először volt anyukájától távol ENNYI napig!!

A D-ben lakás és napközben találkozás nem igazán alkalmazkodott a pénztárcánkhoz, az egyszeri anyuka-Zsófi találkozót pedig túl fájdalmasnak gondoltuk… biztos nagyon sírt volna Zsófika.

A 41. hét után még két-három napig a napi vizsgálatok mindent rendben találtak, majd a harmadik napon (ekkor már nyolcadika helyett 17. volt!) a méhlepény öregedésére utaló dolgot találtak, blood flow nem megfelelő volt már. Péter kisfiam fittyet hányt rá, hogy elfogyott odabent a kaja, keringés és idő van… nem készült kifelé.

Így délelőtt megbeszéltük, hogy kora délután kettő-három körül indul a szülés. Zsolt is beért ekkorra. Először csak a borotválás és a zselé került fel négy órakor, ötig várakozás, semmi reakció. Öt órakor tabletta jött, na, ez jó cucc volt. Hat órára jöttek a fájások.

Beöntés is volt, de valahogy nem volt rá elég idő, max. 20 perc alatt elvileg kiürült minden, és jöttek a nem tudom hány perces fájások. A doktornő a fájdalomcsillapítási módokat mesélte, de már ekkor sem tudtam nagyon rá figyelni, de előző szülésből kiindulva, akkor nem volt szükséges, akkor biztos most sem kell majd. Mindenesetre ő nyitva hagyta erre a lehetőséget.

Nagyjából egy fél órát kínlódtam a fájásokkal, közben jött doktornő vizsgálni időnként, és végül az inhalátoros fájdalomcsillapítást kértem. Zsolt kezét hiába szorítottam, ez mintha egy másik szülés lett volna, különböző az előzőtől. A doktornő esküdött, hogy nem fogok én sem és a baba sem beájulni, és észnél leszünk a szülés közben. Max. annyit fogok érezni, mintha egy fél pohár pezsgőt ittam volna. Így is volt.

Megkaptam a szexi maszkot és a csövet, mint aki az intenzív osztályon van… de a keverék valóban segített, és nem fáradtam ki abban a két órában. Na, persze vannak nők, akik tíz-húsz órákat vajúdnak hatalmas fájdalommal. Azt el sem tudom képzelni, milyen…

Valahogy félidőben giga fájások kezdtek jönni, és tíz perc után hívattuk a doktornőt. Mire ő megvizsgált, és azt mondta, hogy nemsokára tényleg szülünk, ne aggódjak. Nos, ekkor már egész PONTOSAN szerettem volna tudni, hogy MIKOR szülök, mert ezek a giga fájások tűrhetetlenek még órahosszákon át!!! A doktornő azt mondta, hogy már csak nagyjából 45 perc. Negyvenöö-ö-öt???

Doktornő elment, én pedig maradtam a giga fájásokkal. Három-négy fájás jött nem’tom hány percenként, de minden következőnél azt éreztem, mintha körbecsavarnák az összes szervem, és egy hajókötéllel rángatnák kifelé… Ezután már jeleztem, hogy én MOST szeretnék szülni!! Tolófájásokat éreztem. Hívták azonnal a doktornőt, és szerencsére nem 45, csak 20-25 percig kellett viselni a giga fájásokat. Pici bökkenő volt, hogy a méhszáj még nem tűnt teljesen el, nagyjából 1 cm hátra volt még… doktornő azt mondta, hogy mehetünk a szülőágyra. Hurrá, végre!

Itt aztán nem volt kérdés, mikor is nyomjak. Háromszor három tolás, és Péter a köldökzsinórral együtt kúszott a hasamon. Ezt a köldökzsinórt már megpróbálta Apa elvágni. No, de nem egy kis cérnafonálról beszélünk, jó vaskos kajaszállító vezeték ez, így be kellett segíteni Apának, hogy el tudja vágni rendesen.

Mindenkinek leesett az álla, és megdicsért és gratulált, hogy ekkora babát ilyen hősiesen megszülni… Péter pici fiam, kb. két hónapos gyereknek nézett ki, 4,28 kg-mal született. Súlybecslés nem volt előzőleg, mert az sokat csalhat, és ha felfelé csal, akkor az anyukánál a császármetszés gondolatát indikálhatja.

A lényeg, hogy Péter kisfiam végre megjött a világra, és mehetünk haza Zsófikához, aki így két hétig anyátlanodott otthon mamával, apával, és kicsit be is lázasodott nyár közepén, júliusban.

A gyermekágyas rész nem sokat változott 20 hónap alatt, mindent tudtam már a szoptatásról. Péter óriás bébikém bőven kapott tejet, méretéhez mérten, második baba lévén a tejcsatornák már be voltak járatva, így Péterem szó szerint fürdött a tejben, és következett három nap kettecskén csendben, békében a kórházban. Ott néha megállt az idő nekem, amikor néztem, ahogyan alszik.

M. L.

Zsófi > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.