igaz történetek szülésről, születésről

1697. nap: Hű, hát ez gyors volt, biztos ez az utolsó? (Zselyke)

1697. nap: Hű, hát ez gyors volt, biztos ez az utolsó? (Zselyke)

Aggasztó hírek jönnek a kórházról, ahol az előző kettőt szültem. Na, nem tudom, hol fogok szülni, de itt biztosan nem. De akkor hol? Nem fogunk beérni máshova. Sokáig akarok otthon vajúdni. Még a végén otthon. Elmentünk az otthonszülés infoestre. Egyértelmű volt, hogy az infohetet is végig szeretném járni. Aztán majd meglátjuk, hogy döntök. Ja, döntünk. Még meg sem kérdeztem, hogy mit szól hozzá a férjem. Szerencsém van, megbízik bennem. Ott volt mindkettő előzőnél, látta a különbséget. Inkább fizetünk olyan szolgáltatásért, ami valóban minket szolgál. Így meg is született a döntés, otthon szülünk.

Pár napja azért már előkészítettem a szükséges dolgokat, de hát még bőven van idő így, a 39. hét elején. 41. körül fogok szülni, úgy érzem. Este bemászok a kicsi mellé a kádba, és ahogy négykézláb mosom a hátát, valami megállíthatatlanul csorog belőlem. Lenézek, mi a fene ez? Megáll, majd újra folyik. Nem nagyon, csak úgy csordogál. Nyákos dolog is jön vele. Ó, akkor ez az!

A fürdésnek gyorsan vége lett. Kontrakciók még nincsenek. Illetve óránként egy-egy elviselhető valami van, de semmi komoly. Apa altat, jól veszik a gyerekek. Bábát és anyut hívom. Egyik pihenést javasol és sok-sok türelmet, másik azonnal indul hozzánk. Én készülődöm, összepakolok kicsit, vécét takarítok, mert ott olyan kényelmes a vajúdás. Pihenni kellene, mert lehet, hogy pár óra múlva kemény lesz, de nem bírok aludni.

Anyu megérkezik. Éjjel egy-két ébresztő kontrakció, de nem rendszeres és el is múlik. Másnap mintha elzárták volna a csapot. Nincs csordogálás. Kontrakciók rendszertelenül óránként, kétóránként jönnek, és jön velük egy kis tágulási váladék is. Ennek nagyon örülök, azért dolgozik a testem. Sok idő eltelik, tényleg kezdek türelmetlen lenni. A bábával folyamatosan kapcsolatban vagyunk, türelem, nyugi. Elolvasom a szakirodalmat, ahol azt írják, több mint 48 óra is eltelhet.

Férjem csípős kínait hoz ebédre. Nem szeretem a csípőset, de hátha segít. Délután már az az egy-egy kontrakció, ami jön, az elég erős, örülök neki. Elmegyünk sétálni, hátha az is segít. Le-le lassítanak az összehúzódások. Este kezdenek sűrűsödni, de elviselhető. Altatáskor már nem én olvasom a mesét, nézem az órát, tízpercenként jön. Ezeket már csukott szemmel lélegzem át. Erős és rendszeres. Egy óra múlva váltunk négypercesre. Hívom a bábám. Jön, legfeljebb itt alszik, ha mégsem.

Egy óra múlva, amikor megérkezik, már egészen átszellemült állapotban vagyok. Változatos helyeken lélegzem át a kontrakciókat. Igen, a vécé és a férjnek vagy falnak támaszkodás a legjobb. Valamikor átváltott kétpercesekre, nem tudom, mikor, fel sem tűnt.

Megérkezett a bába. Míg behozták az autóból a táskát, letudtam az utolsót a falnak támaszkodva. Majd éreztem azt a fura érzést a csípőmben. Nem, ez nem lehet a kitolás, hiszen még csak nemrég kezdtem a vajúdást. A következő viszont már guggolásra kényszerít. Majd az ágynak támaszkodva esik jól. Ez már a kitolás, nincs mese. Kényelmes így.

Pihenéskor kérdezi a bába, hogy jó-e így, mert egy másodperc alatt alám teszi a szülőszéket. Korábban beszéltem róla, hogy szerintem nekem úgy jó a szülés. Így is lett. Kényelmes. Kicsit magas, de most már nem mozdulok. Elementáris erővel jönnek a tolók, nem tudok csak engedni, tolnom kell. Alig van pihenő, jön a következő. Úgy érzem, nagyon feszít, remélem, segít az orbáncfűolaj. Fent feszít. Alul ken, és már mondja is a bába, hogy hosszú, fekete haja van. Éreztem, hogy már mintha itt tartanánk, de még csak nemrég kezdtük! Már van kis pihenő is.

Néhány tolás, és kint a fej. Most már tudok csak engedni, ekkor megkér, hogy segítsek a testnek teljesen kibújni. Segítek, hát hogyne segítenék és már a kezemben is van édes, drága, kis bogaram! „Szia! Megérkeztél hozzánk!”

Ő úgy jöhetett a világra, ahogy ő akart, saját idejében, saját tempójában. Köszönöm!

K. M.

Míra > > >
Csongor > > >

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.