igaz történetek szülésről, születésről

1265. nap: Másnapos orvossal (Nóra születése apaszemmel)

Megjelent: 2014. márc. 23.

Későn értem haza. Korán keltett a Kedves. Kaptam kávét és mondta, hogy kezdjek készülődni, mert megyünk szülni, egészen nyugodt volt, nem kapkodott. Beültünk a kocsiba, elindultunk szülni. Én gondoltam, sietünk, ő nem. Majd közölte velem, hogy álljunk meg mekizni, mert sajtburgert akar enni. Nem ilyennek gondoltam a „szülni megyünk, siessünk”-et. Utólag az egészet nem ilyennek gondoltam.

Az út végén már nem is tudott ülni, félig térdelt az ülésen, így értünk a kórház elé, pont egyszerre a szülésznővel. Bementünk, átöltözés, papírozás, vizsgálat. Indulás a szülőszobákhoz, az elsőben pont örömködtek egy kispicurnak. Beköltöztünk a másikba. Nem tudtam magammal mit kezdeni, nem tudtam, mit, hogyan, kinek – egyszóval tanácstalan voltam. Zajlott körülöttem minden.

Kedves vajúdólabdára ült, én pedig elkezdtem masszírozni a hátát, miután mondta, ezt szeretné. Megint vizsgálat, fekvés, CTG. Aztán mondta R., lehet menni zuhanyozni, ha úgy gondolja, ott jobb. Zuhanyzás egy rövid ideig egy kis sötét zuhanykabinban, de ki kellett jönni, hogy a másik kismama le tudjon fürdeni. Mi ki, ők be. Megint fekvés és vizsgálat. Pár perc, és mehettünk vissza.

Egy kicsit elbóbiskoltam, majd Kedves szólt, hogy neki olyan érzése van, mintha a gyerek fején ülne, szóljak R-nek. Zuhanyból ki, szülőszobába be, vizsgálat, döbbenet: tényleg jól érezte. DE nincs itt a doki, úgyhogy NEM szülünk, meg KELL várni. Erre nem lehet mit mondani, nem is tudtam felfogni sem. (Mai napig nem értem, miért kell egy olyan ember oda, aki nélkül egyébként megszületne simán egy kisbaba. De nem, várjuk meg… kackac…)

Volt bent az ügyeletes orvos is, simán nála kellett volna szülnünk. Bejött, nyugodt volt. Kedvest is megnyugtatta egy érintéssel. Ezután jött meg a „mi orvosunk”, totál másnaposan. Én is tanácstalan voltam az elején, de ő úgy totyorgott, téblábolt, hogy mellette totál profinak tűntem, pedig… Még azt is úgy mondta neki R., hogy öltözzön át. A másik szülésznő megmutatta neki, hogy hol és mit kell felvenni. Megjött, és azt gondoltam, ez az ember segíti világra a Lányomat? Tök röhej volt az egész.

Utána nagyon nem volt az. Sietette a Kedvest. Hátrahúzta a lábát, begörcsölt a csípője. Beletenyerelt a hasába, ez ellen meg úgy tiltakozott Kedves, hogy még szülni is elfelejtett, alig lehetett megnyugtatni.

Pár perc múlva, amikor már mindenki kikiabálta magát mindenkivel (bár istenigazából mindenki a dokival kiabált), megint minden visszatért a „rendes” kerékvágásba. Negyed órán belül megszületett Nóra.

Húsvét vasárnap volt, reggel kilenc óra, és nálunk volt kb. 11-ig, utána én vittem megmérni. Amíg a Kedves zuhanyozott, az én kezemben aludt. Édes volt. Most is az.

Cs. T.

Nóra születése anyaszemmel > > >
Vilmos születése anyaszemmel > > >
Vilmos születése apaszemmel > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.