igaz történetek szülésről, születésről

1678. nap: Hiba csúszhat, de akár igaz is lehet

1678. nap: Hiba csúszhat, de akár igaz is lehet

Hát én bizony úgy emlékszem, hogy ez a történet a Nagy Tanulságok között szerepelt… Összegezve, de nem fontossági sorrendben: Meg lehet szokni a fekve szülést (ha valaki sokat gyakorolja). A helyzetváltoztatás szülési akadálynál segíthet. Egy vizsgálati eredmény az, ami: mutathatja a valóságot, de tévedhet is.

Részletezve: Egyszer jött valaki, aki a sokadik gyerekét várta. Előző gyerekeit kórházban szülte, és semmi baja nem volt a kórházi szüléseivel. Mindenki normális súllyal, normálisan született, ő maga sem sérült kórházi szülései kapcsán. Ő volt E.

Akkori várandóssága közepén, amikor a rutin AFP-vizsgálatot végezték, alacsony volt az érték (ez Down-szindrómásoknál szokott lenni), majd az AFP-eredmény birtokában ultrahanggal megnézték a nyaki redőt, azt igen vastagnak találták (ez is Down-szindrómára utal). Tájékoztatták a két vizsgálati lelet birtokában E-t, hogy Down-szindrómás kisbaba várható. Rutinszerűen javasolták, hogy vetesse el, el is látták beutalókkal. E. nem ment el a klinikai fölvételre, más volt a fölfogása erről.

Azért nagyon nehéz hetek következtek. A többi gyerek, az egész család élete meg fog változni. A várandósság (várandósságból lett terhesség? Néha bizonyára…) maradék 20 hetét a Down-szindrómás családtag érkezése töltötte be.

A vége felé E. elment a rutin ultrahangvizsgálatra, ahol azt állapították meg, hogy sok a magzatvíz is. Az orvosával beszélgetve ennek kapcsán megtudta, hogy a sok magzatvíz többek között azt jelentheti, hogy a háttérben még másik fejlődési rendellenesség is van. Így hát, ha megszületik a kisbaba, várhatóan elviszik, vizsgálják, ha kell, életmentő beavatkozások történnek majd. Hogy a háttérben lévő esetleges fejlődési rendellenesség lehet-e halálos? Igen, természetesen lehet élettel összeegyeztethetetlen is…

E-nek újabb, súlyos átgondolnivalók jutottak, amelynek végeredménye az lett, hogy E. nem szeretné, ha a kisbabáját elvinnék tőle akkor, amikor esetleg a legnagyobb szüksége van az édesanyjára – amikor egyik kapun kijutott, és talán épp a másik kapun kell azonnal átmennie…

Döntött, otthon szül.

A szülés a föntiek terhével – a sokadik szülés ellenére – lassacskán melegedett be. A kitolási szakban, ahogyan E. tanulta az eddigi szülései kapcsán, hátára feküdt (előtte nem láttam ilyet, azóta is alig, hogy valaki önszántából otthoni szülésnél háton fekve próbált volna tolni), és elszánta magát az elengedésre. Elfolyt egy kevés magzatvíz – jé, mi az ultrahang és az óriási, feszes has láttán sok-sok magzatvízre számítottunk –, aztán tolni kezdett. A kisbaba hajas fejbőre megjelent, és jött, és jött, és jött, mint a vonat, de még mindig csak a feje, és akadályba ütközött így fekve. Muszáj volt fölkelni. Akkor aztán a kezembe tette ovális, hatalmas fejét, majd kifordult az óriás váll és a test… Itt volt a várva várt, egészséges, hatkilós kislány normális mennyiségű magzatvíz kíséretében! Boldogság!

Happy end. De talán érdemes pár dolgot átgondolni. Mi is történt? Lett egy Down-szindrómára utaló laboratóriumi vizsgálati eredmény. Aztán annak birtokában (az által befolyásolva? – emberi tulajdonság, normális dolog, nem róható föl az orvos hibájának) a 20 hetes ultrahangvizsgálaton vastag nyaki redőt mértek (hiszen már akkor kövér volt az istenadta, így a nyaka is), ami szintén Down-szindrómára utal… (Azért itt már becsúszott egy kis hibuska, hiszen a nyaki redő vizsgálatról azt tanultuk, hogy maximum a 13. hétig informatív, mert utána már a baba nő és hízik…).

Aztán a várandósság végén, a következő, utolsó rutin ultrahangvizsgálatánál – látva a hatalmas hasat – nem volt nehéz sok magzatvízre következtetni, hiszen az előző gyerekek normális súllyal születtek, az ultrahangkészülék vizsgáló feje csak egy bizonyos részt tud befogni, ahol pont egy nagy magzatvíztócsa látszódott… E. óriás, hordószerű hasa hátterében nincs, akinek nem jut eszébe az erre jellemző sok magzatvíz, és szülész legyen a talpán, akiben fölmerült volna a fejlődési rendellenességet jelző előző leletet olvasva, hogy nemcsak a sok magzatvíz keltheti ezt a látványt!

Szerencse, mára már nem nevezik kötelező vizsgálatnak az AFP-t, és nem nézik azonnal hülyének (és/vagy otthonszülősnek) azt, aki más fölfogása miatt nem kéri az AFP-t, mint ahogyan ez több mint 20 éven át történt. És még nagyobb szerencse, hogy E. elfelejtette a nagy boldogságmámortól mindazt, ami vele történt, és csak a végeredményt jegyezte meg, de az én emlékezetemben élesen él, hiszen nekem is nagy döntés volt elvállalni, hogy vele leszek abban, hogy otthon, békében engedje el esetleg azt, aki csak akkor érkezett…

Utána pedig elindulhattam az AFP és egyéb vizsgálatok eredményeinek olyan értékelésében, ami mindig azt és csakis azt jelenti számomra, ami: egy emberek által értékelt, műszerekkel végzett vizsgálati eredmény…

G. Á.

Mária Kinga > > >
Mária Kinga születése testvérszemmel > > >

(A kép illusztráció, készítette: Koós Tamás.)

Véletlenül kiválasztott mesék.