igaz történetek szülésről, születésről

1679. nap: Hatodik húgom, 6 kiló 60

1679. nap: Hatodik húgom, 6 kiló 60

Gyakran járunk egy szép helyre, Óbudavárra családommal, ahol egyik nyáron testvéreimmel együtt imádkoztunk, gyermeki módon felkiabáltunk az ég felé, hogy szeretnénk még egy kistestvért. (Ekkor legkisebb tesóim, az ikrek négyévesek voltak, mi többiek pedig hat, nyolc, tíz, jómagam pedig 12). Kérésünk meghallgatásra talált, pár hónap múlva szüleim bejelentették, hogy újabb öröm érkezik „kis” családunkba.

Édesanyám mindannyiunkat ugyanannál az orvosnál szülte – már amikor beért, és már nálam is idős volt, hát még így 12 év elteltével. De ennek ellenére ismét hozzá ment, de az idő előrehaladtával egyre jobban megrendült a bizalma a kedves, idős doktor úrban.

Eljött a terminus, a baba, azaz a kistesó még sehol. Édesanyám lánykori jó barátnője, Kati, úgy emlékszem, ekkortájt került (ebbe) a történetbe, és az egyre több napja a terminust elhagyó édesanyámat nyugtatgatta, biztatgatta, majd ahogy napok elteltével még mindig nem volt baba, Geréb Ágival is kapcsolatba léptek…

Mama nem akart otthon szülni, hiszen ott voltunk mi hatan, nem is erre készült. Kati felajánlotta neki, hogy az ő gyerekei éppen nincsenek otthon, így, ha a Mama a szülés elindulásakor úgy gondolja, szólhat neki, nekik is.

A hosszú várakozás közben nekem el „kellett” menni egy táborba – ahova szívesen mentem, de minden nap izgatottan vártam a hírt, vagy telefonáltam, hogy megszületett-e már a kistestvérkém. Hazaértem a táborból, és pár napra rá szüleim elmentek, mert Mama úgy érezte, itt az idő, így a szomszéd néni maradt velünk.

De aztán hamarosan újra megjelentek, de csak ketten – téves riasztás volt.

De július 16-án végre tényleg eljött a nagy nap. Reggel arra ébredtünk, hogy megint a szomszéd néni van velünk. És a Mamáék már jó régóta nem jöttek haza.

Végül Katiékhoz mentek, ahol teljes nyugalomban, hosszú-hosszú órák alatt, fények, illatok közepette született meg Marcsi, a legkisebb húgocskám, aki igazából sose volt kicsi, mert 6 kg-mal és 60 cm-rel indította földi pályafutását. Nem csoda, hogy megviselte Mamát a szülés.

Egy kicsit még Katiéknál pihent, aztán úgy emlékszem, ebéd körül hazajöttek, és a párórás, még a szemén is hurkás Marcsikát én foghattam meg először.

Drága Ági pedig nem fogadott el semmit a szülésért, csak a kinőtt mosógépünket adtuk oda az akkor induló Születésháznak.

B. O.

Mária Kinga > > >
Mária Kinga születése bábaszemmel > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.