igaz történetek szülésről, születésről

1883. nap: „Fiam, gumikesztyű volt rajtad?”(Regő születése)

1883. nap: „Fiam, gumikesztyű volt rajtad?”(Regő születése)

A 18. héten Bíbornak azt mondta a nőgyógyász, túl lent van a gyerek. Ezért az ágy lábrészét jócskán meg kellett emelni. Alvás közben úgy éreztem magam, mint a süllyedő Titanicon.

Akárhányszor elmentünk ultrahangra, mindig mást állapítottak meg. Egyszer fiút mondtak, aztán lányt, majd újra fiút. Legvégső esetben, mikor megszületik, úgyis kiderül, gondoltam.

A szülés közeledtével minden nap attól tartottam, hogy bemegyek Pestre dolgozni, és Bíborra bármikor rátörhet a szülhetnék, és én nem vagyok ott. Ezt ő elaltatta azzal, hogy eddig mindegyik gyerekünk éjjel indult meg. Tehát Regő is. Persze erre rácáfolt.

A negyedik kánikula hullám volt ekkor. Azon a napon is igen befűtöttek, mikor jött a telefon, hogy rendszeres fájásai vannak, de túl enyhék. Bizonytalanságban tartott. Ma lesz az a nap, vagy mégsem?

A futárkodásom mindennapjaiban sokszor nem adatik meg, hogy ebédeljek, de pont aznap ezt tettem. Miközben ettem, jött az újabb hangulatjelentés: el kell induljak haza. Nyugodtabb lenne, ha otthon lennék.

Világcsúcsrészidővel bringáztam haza Pestről Zs-re. Útközben kétszer is telefonált Bíbor, mikor érek már haza. Hamar véget ért a munkanap, délután négyre már otthon is voltam.

Fürödtem, ettem, mosogattam, segítettem vacsorát készíteni. Zajlott körülöttünk az élet. Bíbor csendben vajúdott. Néha a gyerekek hangosabbak voltak a kelleténél, ilyenkor csendre intettem őket.

Vacsora után nagy nehezen elaltattam a gyerekeket. Kijöttem a szobából, láttam, Bíbor alszik.

Aztán leköltözött az ágy elé térdeplő pózba. Semmi komolyra nem számítottam még akkor, amikor mellé ültem. Nem gondoltam volna, hogy bő egy óra múlva az én kezeim közé születik meg.

Csak akkor kezdtem érzékelni, hogy ennek fele se tréfa, amikor egyre hangosabb lett Bíbor és mondta, hogy jön a gyerek. Egyik pillanatban szaladtam az ollóért, vágtam le a bugyit, és épp megpillantottam a feje búbját, a másikban elszaladtam visszatenni az ollót (nehogy a gyerek kezébe kerüljön, az apai ösztön, ugye), és mire visszaértem, már kint volt a feje. Nem maradt időm bepánikolni.

A baba feje, mint egy dugó, olyan volt, ahogy kintebb jött, ömlött ki a meleg magzatvíz. A kihangosított telefonba mondta a bába, most elfordul, utána egyből kicsusszan. Borzasztóan csúszott, mint egy angolna.

Mikor Regőt néztem, azt tűnt fel legelőször, hogy milyen hibátlanul kerek a feje. Az első lányunk nagyon ufófejű volt és kicsit elgyötört, a másodiknak a koponyalemezei egymásra tolultak. Őneki pedig mintha körzővel rajzolták volna.

Otthonszülésre készültünk. Ugyan az információs hétre is eljártam, de nem gondoltam volna, hogy én fogom a szülést úgymond levezetni, telefonos segítséggel. Részese akartam lenni a szülésnek, de sohase gondoltam volna, hogy én leszek az, aki elkapja a babát!

A gyerekek, amikor felébredtek a szülés hangjaira, úgy felpörögtek, mintha délelőtt tíz lett volna, alig lehetett bírni velük. Miután visszaaltattam a gyerekeket, kijöttem, és felöltöztettük közösen Regőt. Újra és újra átbeszéltük az eseményeket, alig tudtunk elaludni.

Másnap pedig világgá kürtöltük az örömhírt, ezzel sokkolva a nagyszülőket, akik mindezidáig nem tudták, hogy otthon fogunk szülni. Anyukám első kérdése a megdöbbenés után ez volt: „Fiam, gumikesztyű volt rajtad?”

S. P.

Regő születése anyaszemmel > > >
Regő születése testvérszemmel > > >
Regő születése testvérszemmel > > >
Új ház – új gyerek > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.