igaz történetek szülésről, születésről

572. nap: Nem akar fájdalmat okozni (Flóri születik)

Megjelent: 2012. ápr. 29.

Tizennyolc hónapos volt Virág, amikor Flóri született. Már a 42. héten voltunk, én már beletörődtem, hogy örökre terhes maradok, már nem izgultam.

Háromnapos üzleti konferencián vettünk részt üzlettársainkkal, barátainkkal, és sok-sok közelebbi-távolabbi ismerősünkkel. Dédimama feljött vidékről, hogy amíg mi a konferencián vagyunk, addig ő vigyázzon Virágra nálunk.

Péntek délután kezdődtek az előadások. Péntek este én már nem tudtam ülni a fenekemen. Nem fájt semmi, csak mindenhogy kényelmetlen volt ülni huzamosabb ideig, ezért aztán álltam, mászkáltam, de hallgattam az előadásokat. Késő este ért véget, éjfél körülre értünk haza. Szépen lefeküdtünk aludni, de hajnalban rendszeres, határozott méhösszehúzódásokra ébredtem. A férjem elvitte Virágot és Dédimamát a húgához, bedobta a konferenciajegyeket az egyik üzlettársunk postaládájába és hazajött. Előkészültünk, Ágiék is megjöttek, Mónival.

Ez a szülés gyorsabban haladt, mint az első, éreztem, ahogy centiről centire halad lefelé a baba. A méhösszehúzódások már fájtak, de a szünetükben mosolyogtam, nevettem. A kitolás is így zajlott: kicsit fájt, haladt, aztán szünet. Mondtam is: „Igen, mert ez egy nagyon kedves baba, nem akar fájdalmat okozni.” Azóta több mint kilenc év volt arra, hogy Flórit jobban is megismerjük, és tényleg ilyen ő: mosolygós, remek attitűdje van, és nagyon fontos neki, hogy ne bántson meg senkit. Ugyanakkor határozott is, és a maga mosolygós, tapintatos módján azért mindig eléri a célját.

Volt egy pillanat a kitolás közben, közvetlenül azelőtt, hogy a feje kibújt, hogy átfutott a gondolat a fejemen: ezt most nem biztos, hogy túlélem. De még mielőtt az esélyeimet latolgatni kezdhettem volna, kibújt a feje. Mondtam, most már szedjétek ki! De nem, a testét is nekem kellett megszülnöm.

Mikor először a kezembe vettem, és megnéztem az arcocskáját, elképesztő volt. Olyasmi, mintha tükörbe néztem volna. Ez a kislány nagyon hasonlít rám! Megdöbbentő, hogy mennyire.

Estefelé, amikor a gyermekorvos barátunk és férje jött, hogy megvizsgálja a babát, és Virágot is ők hozták haza, már jöttem-mentem, én szolgáltam fel a vacsorát az egész vidám társaságnak.

K. K. K.

Virág> 
Róza >

Véletlenül kiválasztott mesék.