igaz történetek szülésről, születésről

669. nap: A lehető legtermészetesebb módon (Gyurka születése )

669. nap: A lehető legtermészetesebb módon (Gyurka születése )

Kedves Gyurka… Te sem siettél, utolsó pillanatig kihasználtad a biztonságos benti világot…

Szombat este már biztos voltam az érkezésedben. Anyósom – mert épp nálunk vacsoráztak – majdnem elejtette a leveses fazekat, amikor felvetettük, hogy talán jobb lenne maradniuk éjszakára, mert eljött a nagy nap.

Ágit riasztottuk, s este kilencre már a Születésházban voltunk. Ugyanabban az ismerős szobában rendezkedtünk be, ahol korábban is. Jó erős, hosszú fájások jöttek, a tágulás – így negyedszerre – már jóval gyorsabban haladt. Kicsit tartottam az átmeneti szaktól, ami legutóbb olyan hosszú kínlódást jelentett, de most a méhszáj egész gyorsan eltűnt, főleg, amikor Ági javaslatára mindig más pozíciót kerestem, attól függően, hogy épp hol éreztem fájdalmat.

A kitolás alatt végig azt képzeltem, mintha a baba egy szűk garbó nyakán akarna kibújni, s bújik egyre kijjebb és kijjebb, míg végül megláttam a hajas fejbőrét, amint félig már kint van, s már nem is akar visszacsúszni. Ez óriási erőt adott: még egy kontrakció, egy nyomás, s már a karomban tartottam.

Icipici, lilás rózsaszín, gyűrött babát tartottam a karomban, aki hamarosan szopizni kezdett. Két óra pihenés és latolgatás után végre eldöntöttük, hogy a felvetett nevek közül leginkább a Gyurka illik rá. Megnyugodva felöltöztünk és hazavágtattunk, hogy mielőbb ágyba bújhassunk – immár hármasban. Reggel a testvérek így találtak ránk – este még csak öten voltunk, s mire felébredtek, ott volt Gyurka is köztünk. Születésében talán ez volt a legcsodálatosabb.

Olyan békés volt ez a szülés. Hiányzott belőle a bennem mindig meglevő aggodalom, a „mi lesz, ha…” érzése, ami előtte olyan erősen jelen volt. Amint a baba útnak indult kifelé, mintha mindezt elfújták volna, s csak mi maradtunk, a baba meg én, s körülöttünk a párom és az Ágik. És éreztem, hogy ráhagyatkozhatom a sorsra, és minden a lehető legtermészetesebb módon történik. Tudtam befelé figyelni, eleinte a méhszájra, amint tágul, egyre tágul, majd egyre nagyobb a kijárat, s a baba bújik kifelé. S közben becsukódtam, s már a zenét sem hallottam, s beszélgetni sem kellett, csak befelé figyelni. Azt hiszem, hangos voltam, és elégedetlen, és megfogadtam, hogy többé nem szülök – de utólag azt hiszem, hogy nagyon jó volt, mert szép és békés visszagondolni arra az éjszakára.

Éjfél után nem sokkal születtél. Isten hozott, Gyurka!
P. Zs.

Boldizsár >>>
Janka >>>
Zsigmond >>>
Vetélés > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.