48. mese: A VBAC-ről nemcsak papolni tudok
A sok éjszakázás miatt mondjuk nincs is sok erőm ahhoz, hogy megmozduljak. Csak arra koncentrálok, hogy engedjek. Engedjek utat a természet erőinek, hogy engedjem el ezt a babát. De hát hogyne engedném. Alig vártam, hogy végre itt tartsunk, annyira kínlódás volt az egész kilenc hónap.
Tovább
42. mese: A kör bezárul (Riki)
Érzem, ahogy jön, jön és jön lefelé, milliméterről milliméterre, szinte érzem az arcvonásait, ahogyan haladnak, szemek, orr, száj; a doki és D. még mindig biztatnak, őrület, mint valami meccs, ahol a lét a tét.
Tovább
20. mese: „Gyere, mert megvárlak!” (Ádám születése)
Egy adott ponton úgy éreztem, hogy szétszakad a testem, de tudtam, hogy már nincs sok hátra. Az egész alfelem borzasztóan szúrt és égetett, abszolút nem érzékeltem, hogy a bába borogatja, tartja a gátamat. Arra a pillanatra tisztán emlékszem, amikor megszületett a fejecske. Határozottan éreztem, hogy mozgolódik bennem a kis emberke, igyekszik kiszabadulni a szorításból.
Tovább
10. mese: VBAC Levente
Tudtam, hogy csak a saját és a babám jelzéseire kell figyelnem, és minden rendben lesz. Jól éreztem magam, vágtáztam a hullámokkal, tetőtől talpig morajlott a testem. Mintha valami Belső Béke szállt volna meg. Folytattam a kis belső monológomat magamban: „Nyitom a számat, akkor nyílik majd szépen a méhszáj.”
Tovább
1923. nap: Életem csodája, Hanna
Anyuka, első szülés lesz? Mondom, igen, de a harmadik gyerekem. Jaaa, maga a kétcsászáros. Igen, én vagyok. Feküdjön föl, basszus, eltűnt a méhszáj. Akkor szülünk, ugye? Hát, nagyon úgy néz ki, de előbb referálnom kell a főorvosnak. Rendben, én azt nem várom meg.
Tovább
1910. nap: Az igazi rock’n’roll (Réta születése)
A sámli és a függőleges helyzet nagyon jó, érzem, ahogy a gravitáció, a méhem, a baba meg én összedolgozunk. Az a bizonyos erő meg, amit emlegetnek, nem is mintha csak eljönne, inkább bennem lakik, csak nem mutatkozik akármikor: nem hittem volna, hogy lehet ilyen sokáig egy levegővel nyomni, pedig bőgök is hangosan, mélyen, hosszan, mint egy orgona.
Tovább
1846. nap: Örökre belém égett ez a kép (Matyi születése otthon)
Tehát az otthonszülést választottuk. Nagy dilemma volt, főleg nekem. De a felkészítő tanfolyam után már sokkal könnyebb volt e döntés mögé állni. A hivatalos orvosi vélemény szerint császármetszés után csak császármetszés következhet. Timi mindenképp normálisan akart szülni.
Tovább
1840. nap: Szabadon szülni jó! (Ábel)
Azt hiszem, ez lehetett az a pont, ahol az első gyerekem annak idején elakadt a születésénél, a harmadik pedig igencsak lelassult. Mert bizony Ábellel is itt fáradtam el, mondtam: „Aludni akarok!” Felelted: „Aludjál!” Erre nem számítottam. Nagyon jó érzés volt. Igazi biztonság.
Tovább
