igaz történetek szülésről, születésről

667. nap: Másképp kell mindennek történnie (Janka születése)

667. nap: Másképp kell mindennek történnie (Janka születése)

Drága Janka, még meg sem fogantál, de már tudtam, hogy másképp kell mindennek történnie. Még egyszer ez nem történhet meg. Még egyszer nem fektethetnek be a kórházba… Még egyszer nem indulhatnak be a kontrakciók amiatt, mert mások vajúdnak mellettem… Még egyszer nem lehet, hogy ne higgyék el nekem, hogy fáj… Még egyszer nem lehet, hogy másfél napig ne tudjak aludni a kontrakcióktól… Még egyszer nem lehet, hogy ennyi beavatkozással görcsösen erőltessék a megszületést, míg végül elakad a baba… Még egyszer nem akarok császármetszéssel szülni…

Így hát más utat kellett keresnem. És kezembe akadt egy könyv: A születés művészete. Egy csodálatos új világ tárult fel előttem. Hát így is lehet? Létezik ilyen? Nálunk is? Három hónapos lehettem, amikor először hívtam fel Ágit, hogy a lehetőségekről érdeklődjem. Sose felejtem el azt a kedvességet, amivel ismeretlenül is fogadott. Először is gyógyuljak meg – szólt a tanács, mert hallotta a telefonban a náthás hangomat –, aztán vár a legközelebbi információs esten.

A várandósság kettős érzéssel töltött el. Egyrészt boldog voltam, vártam Janka születését, ugyanakkor nagyon féltem legbelül. Miután első gyermekünket császármetszéssel segítette világra az orvos, kérdésemre azt válaszolta, négy-öt év elteltével vállalkozhatom hüvelyi szülésre. Most pedig 19 hónap lesz a két baba között. Párhuzamosan olvastam A születés művészetét s a hagyományos kismamakönyveket. Jártunk információs hétre Ágihoz, s közben egy háttérorvoshoz – aki vállalta, hogy szükség esetén fogad – vizsgálatra. Néha homlokegyenest ellenkező információk kavarogtak a fejemben.

Mire eljött a szülés ideje, már eléggé szorongtam. Ráadásul eljött a kiírt nap, s a kórházi gyakorlat szerint túlhordás esetén ismét császározni szoktak… Így hát nem csoda, ha beindult valami – ami még csak a látenciaszak lehetett. Ez azonban kevéssé volt vigasztaló számomra, mert mégis elég erős kontrakciókat jelentett ahhoz, hogy ne nagyon tudjak pihenni, mással foglalkozni. S még több mint harminc óra telt el addig, míg kislányunkat végre a karomban tarthattam.

A tágulás lassan bár, de haladt, mire azonban a kitoláshoz értünk, rettenetesen elfáradtam, s hajnalodni kezdett. Ráadásul egy soklakásos házban voltunk, s a reggel, az ébredő lakók zajai teljesen elborzasztottak. Most mindenki hallani fog… És mit fognak gondolni… S legfőképpen rám tört a félelem: mi lesz, ha a méhem szétnyílik a korábbi vágás mentén? Ez így együtt elég sok volt ahhoz, hogy leblokkoljon, s gyakorlatilag leálljon a szülés.

Végül jött Ági racionális döntése: be kell menni a kórházba. Tudtam, hogy ez a mondat sok esetben segít, mert eléggé ijesztő ahhoz, hogy mégiscsak beindítsa a szülést, de számomra már ez sem hozott változást, így hát valóban bementünk a kórházba, ahol először csodálkoztak, hogy miért csak most jöttünk, de aztán a háttérorvos megérkezve átvette az irányítást, s perceken belül megvolt a baba.

Vágás, altatás, rettenetes ébredés, varratok, cukros vízzel és hipoglikémiával való riogatás és néhány nap ott-tartózkodás után végre hazamehettünk. S bár Janka csak félig otthon született, mégiscsak sikerült legnagyobb félelmemet, az ismételt császármetszést elkerülni.

P. Zs.
Boldizsár >>>
Zsigmond >>>
Gyurka >>>
Vetélés > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.