igaz történetek szülésről, születésről

597. nap: A világ legfinomabb illata (Bazsi)

Megjelent: 2012. máj. 24.

„Hű, de bátor vagy!” ‒ mondják, akik meghallják, hogy mindkét gyerkőcöt otthon szültem. Pedig elég gyáva vagyok. Félek a felesleges beavatkozásoktól, hogy más mondja meg, mi a jó nekem, féltem, hogy azonnal elviszik a babám méricskélni, lemosni, ahelyett, hogy rám tennék és összebújnánk. Visszanézve, ha kórházban kötök ki, valószínűleg császárral született volna a fiam (és így a lányom is), hiszen a születése előtt három nappal folyni kezdett a kristálytiszta magzatvíz, nem tágultam eléggé, a köldökzsinór a nyakára volt tekeredve, és több mint négy kilóval született ‒ és még hálás is lettem volna, hogy megúsztuk. Így viszont még hálásabb vagyok!

Bazsi akkor született, amikor akart, ráadásul gátmetszés és repedés nélkül! (Egyébként a magzatvíz korai elfolyása véleményem szerint még nem lehet elég ok arra, hogy megindítsák a szülést. Hallottam olyan esetet, amikor 17 hetesen elfolyt a víz, és 43 hetesen egészséges gyerek született!) Mégis, a legfontosabb az, hogy mindenki ott szüljön, ahol biztonságban érzi magát, akár otthon, akár kórházban, de bárhogy is dönt, mondja el a szülésen majd jelen levőknek, hogyan szeretne szülni, hiszen közben már nehéz akár beszélni is.

A fiam, Bazsi születése így történt: éjszaka kettőkor egy erős fájás miatt kerültem függőleges helyzetbe, és elszaladtam nagyvécézni. Elég gyorsan, talán fél óra múlva viszont megérkeztek a kétperces fájások, amik inkább menstruációs fájdalmakra emlékeztettek, így a bába és a doula el is indult hozzánk. Főleg az ágyon négykézláb töltöttem el az időt, de voltam egy órát a kádban is, ami nagyon jólesett. A bordásfalra, amit már egy hónapja felszereltünk, rá sem néztem, a labdára azért illendőségből ráültem, de nem volt az igazi. Ültem egy picit kádban is, a bába szagoltatott velem illatokat, amiket „normális” állapotban meg sem érzek, viszont akkor annyira erősen hatottak rám, hogy az egyiket borzasztónak találtam, a másikat pedig a világ legfinomabb illatának. Nagyon sokat segített például az is, hogy a derekamat simogatta a doula a fájások alatt.

Fél ötkor azt gondoltam, na, én hazamegyek, majd folytatjuk egy hét múlva, de mivel már otthon voltam, és a fájások csak nem múltak el, kihúztam még fél hatig, amikor hirtelen minden elcsendesedett. Elmúltak a görcsök, és boldog, mély álomba merültem, mígnem arra ébredtem fél óra múlva, hogy nagyon kell vécézni, de valahogy mégsem volt ugyanaz. Feltérdeltem az ágyra, férjem előttem guggolt, rátámaszkodtam, és átadtam magam ennek az erőnek, ami arra késztetett, hogy nyomjak, ahogy csak tudok. De mivel kiderült, hogy még tágulnom kell egy picit, még át kellett élnem tíz kontrakciót. Itt nagyon sokat segített a hasi légzés.

Aztán ismét nyomhattam, és nemsokára megjelent a baba fejecskéje. A gátvédelem miatt viszont tili-tolizni kellett, visszaengedtem, kinyomtam, vissza-ki…, hogy alakuljon a fejecskéje és a gátam is. Bár utólag kiderült, hogy más oka is volt a tili-tolinak: fontos volt, hogy az utolsó nyomásoknál gyorsan kijöjjön, mert a nyakára volt tekeredve a köldökzsinór, és nem lehetett hagyni, hogy elakadjon a finisben. A vége felé a párom az ágy végébe ült, leguggoltam háttal neki, emelt a hónom alatt, és három hosszan kitartott nyomásra kicsusszant Bazsi kilenc órakor (hétórás vajúdás után).

Férjem felhúzott az ágyra, és a hasamra fektették ezt a kis nyöszörgő, illatos, puha, meleg csomagot, aki azonnal a cicim keresésére indult. Fél óra múlva a párom elvágta a köldökzsinórt, ott, ahol már amúgy is elfehéredett, mert nem volt benne keringés, és a lepény is jött magától egy fél óra múlva.

Csodálatos érzés volt összebújni hárman, le sem tudtuk venni a szemünket a babáról, életem legszebb pár órája volt ez.

A szopizás viszont nehezen indult be, és mivel ragaszkodtunk ahhoz, hogy ciciből szopizzon, az első pár napon nem kapott annyit, amit igényelt volna. Utólag azt tenném, hogy mindegy, miből eszi az anyatejet, kiskanálból, cumisüvegből, de tölteném bele, ahogy lehet, mert eléggé besárgult szegény. Aztán a mellbimbó-kiemelővel tudtunk neki segíteni (gyógyszertárban vagy nagyobb üzletekben van), mert pici volt a szája, de ezzel könnyebben tudott enni. Aztán kitartással már nélküle is megtanult szopizni.

S. N.

Liza > > >
Panna > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.