1668. nap: Nem ilyen születésnapról álmodtam
Jött az undok ultrahangos doki, s kimondta az ítéletet: „Tegyünk pontot ennek a terhességnek a végére!” Soha nem felejtem el ezt a mondatot. Beleégett a lelkembe. Én megkérdeztem, hogy milyen módon. Ő flegmán rávágta, hogy császármetszéssel.
Tovább
1667. nap: Új év, új emberek
Megérkezett anyukám is. Már a terhesség elején megbeszéltük, hogy ő lesz, aki végigkísér engem az úton. Csodálatos volt, hogy vele élhettem át a szülés minden percét. Ma sem csinálnám másként. Újra és újra erőt adott nekem a jelenléte, a biztatása.
Tovább
1666. nap: Hogy tehettek velem ilyet?! – Egy cicamama és egy kiscica története
Hosszú évekig minden nap eljátszotta a következőt, főleg az esti altatásnál: bedugta a fejét a pólóm alá vagy megkért, hogy zárjam össze a térdeim, és bedugta a fejét azok alá. Majd azt mondta, ő egy kiscica a pocakomban, én a mamacica, ő most megszületik, én meg örüljek nagyon őneki. És kidugta a fejét a ruhám alól vagy átnyomta a térdeim között.
Tovább
1665. nap: Meg szeretném élni, nem túlélni (Levi születése)
„A régi bábaasszonyok szerint a várandós nőktől minden rossz hírt, negatívumot távol tartottak, gondolatban is messze elkergették a szüléssel kapcsolatos rossz dolgokat”.
Tovább
1664. nap: Kétszeresen is túl korán született (Öcsém születése)
Rohamos szülés volt, a vajúdás egyáltalán nem fájt neki, alvás közben tágulhatott ki észrevétlenül. Hajnalban arra ébredt, hogy kakilnia kell. Kiment a vécére, de már ott volt öcsém feje… megfogta, próbálta visszatolni, de nem lehetett. Gyorsan visszament a hálószobába, és ott született meg az öcsém perceken belül.
Tovább
1663. nap: „Jól nézze meg, most látja utoljára!” (a születésem)
Hetvenes évek vége. December volt, nagy hideg, sok hó, jeges utak. Községben laktak, fél órára a legközelebbi kórháztól. Anyai nagymamámmal laktak, ő hét gyereket szült, mindent otthon, de anyunak 21 évesen ez volt az első terhessége.
Tovább
1662. nap: A forgatókönyv ugyanaz (Zéti)
A szokásos kórházi pózban, szinte minimális erőfeszítéssel sikerült megszülnöm a második babámat. Fantasztikus érzés volt érezni a testem erejét, azokat a tajtékzó hullámokat, amikre felkapaszkodva világra hozhattam a kisfiamat.
Tovább
1661. nap: Újabb hétköznapi történet: elvették a lehetőséget (Zali)
Úgy érzem, nagyon kevés hiányzott ahhoz, hogy én is a császármetszések riasztóan magas statisztikáit gyarapítsam. Ami miatt akkoriban hálás voltam az orvosomnak, amiatt most dühöt érzek, amit nem tudok megbocsátani. Elvették tőlem a lehetőséget, hogy igazán úgy szüljek, ahogyan képes lehettem volna rá.
Tovább
