igaz történetek szülésről, születésről

1699. nap: Így jöttek világra…

1699. nap: Így jöttek világra…

Nem volt álomszülés. Nem is volt igazi szülés, császármetszés volt. Amikor megtudtam, hogy ikrek, már pontosan tudtam, hogy azok. Mondtam is a férjemnek aznap délelőtt, de csak kedvesen mosolygott. Este csak annyit mondtam: „Mondtam!” Egy percre sem merült fel bennem, hogy emiatt bármi is nehezebb lesz, és mivel nincsen viszonyítási alapom, a mai napig nem gondolom azt, hogy nehezebb volt. De nehéz volt. Óriás pocak, sok kockázat.

Mindketten befordultak, természetes szülésre, születésre készültünk mindhárman.

A kilencedik napomon a terhespatológián, ahol megfigyelés miatt voltam a 36. héttől, lényegében magamnak diagnosztizáltam toxémiát. Felpörögtek az események, „Már szóltunk a doktor úrnak”, „Ne aggódjon, a legrosszabb, ami történhet magával, hogy anya lesz”. Alig emlékszem valamire, egyfajta sokként ért, hogy ennyire hirtelen, mindenféle átmenet nélkül születnek meg a fiaim.

Megjött a férjem, boldog volt és izgatott, ez engem is megnyugtatott kicsit. Fények, orvos, nővérek, két lila babácska, akiket elszakítottak tőlem, alig láthattam őket, később is csak 20 percre, teljesen kábultan.

Az első éjszakára nélkülük pontosan emlékszem. Alig aludtam, a gyógyszerektől mindenféle színes képzetek jöttek, de leginkább nyomasztott valami, tudatig nem jutott. Csak jóval később ébredtem rá, mennyire hiányoztak, mennyire drasztikus volt ez az egész, és hogy nem magamat sajnáltam, hanem ott pumpált bennem, hogy velük kellene lennem, hiszen nekik én vagyok, s most hirtelen nem találnak sehol. Engem, aki eddig ott voltam mindenhol!

Csodálatos, hogy ikrek! Csodálatos, hogy ők ott voltak az első kint töltött éjszakájukon egymás ölelésébe bújva, de olyan szomorú, hogy nélkülem!

Második nap egyértelművé vált, hogy a sebem rosszul gyógyul, a vérképem romokban, felállni sem bírtam. Alig láttam a babáimat. Nem tudom, valaha meggyógyul-e bennem ez az élmény, telítődik-e a hiányérzet.

Tíznaposan vissza kellett menni a kórházba két éjszakára, kivédhető lett volna, minden nővér nagyon sajnálta, a babák otthon. Igazi üresség nyomja a lelkem még mindig, majdnem hét hónap telt el.

A következőt nem így szeretném. A következőt nem így fogom!

B-L. N.

Véletlenül kiválasztott mesék.