igaz történetek szülésről, születésről

1465. nap: Az istállóban

Megjelent: 2014. okt. 9.

Ahogy, Ági, a messzi távolból figyelemmel kísérem küzdelmes életed, és alig-alig, de mégis szolgálom az otthonszülés ügyét, mindez egyszer csak testet öltött. Nem készültem rá, csak utólag vettem tudomásul, hogy részese lettem egy otthonszülésnek. Egész a háttérben, az istállóban.

De be jó, hogy végül reggelig ottmaradtam náluk! Balázs így bábáskodhatott, és rám bízhatta az állatokat. Mire végeztem, a baba il ragazzo is meglett. Velem egy fedél alatt megszületett egy új élet.

Valaki mesélte, hogy ha a jószágokkal együtt alszol, különös kötődés alakul ki bennük. Egyszer későn tudtam csak elindulni, és nem akartam felzörgetni a családot, hanem az istállóban aludtam. Szokatlan volt, mégis bensőséges. Pár éve, amikor beköltöztek a fecskék, újabb kiváló minősítést kapott bennem az istálló. Egy hely, ahol jó lenni, ami megtelik élettel. Sokszor találkozom az otthonszülés heves ellenzőivel, akár katolikus körökben is. Ilyenkor próbálom szelíden, de határozottan megjegyezni, hogy igazatok van, Jézus sem otthon született. Hanem az istállóban.

Ahogy telnek az évek, egyre inkább az istállóban születő élet felé tart az utam, és nem a kőolajozott világ felé. Pedig mennyi gyönyörű lány, leendő anya jár-kel benne. Ma is, akinek a kutyája mellém szegődött, és így ő maga is. Vagy aki mellett tegnap ültem a buszon, csuklóján a Sziget szalagjával, vállunk a kanyarokban csöndesen összeért, és megrészegített. Néha szétfeszít az életnek ez a kettőssége. A burjánzó pompa, ami a halálba rohan. Az otthonszülés gondolata, hagyománya, tudása azonban számomra békésen belesimul az élet áramlásába. Sőt, talán még a pusztulásban is az utolsó életjelet jelenti majd. Amint a Föld nagy részén most is így van. Nincs kórház, nincs orvos, nincs gyógyszer, nincs áram. De a szeretet és az élet sikerülni akar.

A számomra oly fontos lelki kísérésben is ugyanezt tapasztaltam meg. Amikor nincs kényszer és segítség, csak szerető jelenlét, akkor tud valami megszületni, sajátommá válni.

Ezeket barátaimon keresztül értettem meg, Ági, a Te bábai szolgálatod alatt született meg bennem. Bár nem tudom, én találtam-e rá, vagy ő talált meg engem. Egyik felvonulás végén, Ági, szabadulásodért, elénekeltük a himnuszt. Bennem évek óta az alsó szólam zeng, azt éneklem. És ott, abban a tömegben hallottam először, hogy valaki velem együtt nem az egységre, hanem az összhangra törekszik.

A háttérben maradni ugyanakkor néha szomorú is. Éreztem, miután befejeztem az etetést, nem maradhatok egy percet se tovább náluk. A dolgaim már kihoztam minden előtt, úgy mentem el, szinte köszönés nélkül. És elgondolkoztam azon, hogy az életük bizonyosan nélkülem is virul, a sajátom viszont nélkülem nem hajthat ki.

Hol lehet az a lány, hol legyen az a ház, ahol majd mi is otthon lehetünk és születhetünk? Vagy én magam vagyok a ház? Az istálló?

S. J.

Balázs születése Anyamese > > >
Balázs születése Apamese > > >
Balázs születése Doulamese > > >

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.