1245. nap: A testem mindent tud
Egyetemista lányként indult útnak az első gyerekünk, párom akkor még Helsinki-Berlin vagy Budapest-Berlin között járt hozzám. Szülés előtt egy hónappal érkeztem Budapestre, érezvén, hogy a testem mindent tud, ami ránk vár.
Amikor a szülőorvosom meg akarta nézni kissé az „időpont” előtt a magzatvizet, nem egyeztem bele, és ekkor kitett, mondván, akkor nála nem szülhetek. Ekkor sírva menekültem Ágihoz – akiről nem tudtam még, mily sok nekünk való bölcsességet rejt magában.
Tíz napunk volt, mialatt Ágival meditáltunk, terveztünk, könyveket kaptunk. A szülés viszont egyszerre indult be egy szegedi anyukával, és emiatt neki volt „joga” Ágihoz.
Nekem Ági egy kórházat javasolt, ahol bemenetel után két és fél óra múlva egy holdszéken megérkezett a fiúnk – „természetesen” burokrepesztéssel és gátmetszéssel, amelyek ellen mindkét esetben hiába tiltakoztam.
A szoptatást sem mutatták meg, harmadik nap majd szétpattantak a melleim, addig a fiunk tőlem nem szopott. Aztán kijövet Ági megint ránk nézett, és én már „tudtam”, miket kell olvasnom, mi után kell keresnem.
D. J.
Második gyermekem születése > > >
Harmadik gyermekem születése > > >
Véletlenül kiválasztott mesék.
- 476. nap: „Édes almát hoztam én”
- 783. nap: Ahogy kezdeni kellett volna
- 1759. nap: „De szép vagy! Megjöttél?” (Már csak föl kell nevelni 1.)
- 1178. nap: Amikor az ember hátán fát vágnak (Fruzsi születése)
- 1639. nap: Mese, mese, mátka, így született egy királylányka – ez egy szülésmese
