igaz történetek szülésről, születésről

1031. nap: Semmihez sem hasonlítható, fájdalmasan gyönyörű érzés (Edgár)

Megjelent: 2013. aug. 1.

Este már tudtam, hogy reggelre megszületik. Így is kicsit tovább maradt, talán tíz nappal is. Elalvás előtt erőteljes fészkelődésbe kezdett, pedig az azelőtti napokon már alig moccant. Egyértelmű volt: elég volt ott benn, készülődik. Arra nem emlékszem, a magzatvíz mikor folyt el, csak arra, hogy nagyon gyorsan történt minden. Egymásba folytak a fázisok.

A tolófájások nagyon intenzívek voltak, és miközben ringatóztam a valószínűtlenül forró vízben, egészen bizonyosan éreztem, hogy ez az utolsó. Hogy nem lesz több gyerekem, hogy ezt a semmihez sem hasonlítható, fájdalmasan gyönyörű érzést utoljára élem át. És egyedül akartam lenni ezzel az érzéssel egy kicsit; jól érezte Balázs.

Az utolsó előtti tolófájásnál, amikor bújt ki a kis fejecske, a kezemmel követtem az útját, segítettem, hogy a gát engedjen. És akkor azt hittem, hogy mindjárt megszületik, mert Berta így született, hogy utána csusszant is ki teljesen. De ő nagy volt, kellett még egy utolsó lökés. Ez kemény volt, még kiabáltam is. Balázs karjaiba érkezett, ő látta meg először.

Büszke és boldog voltam és rettenetesen fáradt. Azonnal mellre tettem, és ő rögtön szopni kezdett. Bár tudtuk, hogy fiú lesz, azért végigsimítottam a lábai között, hogy tényleg fiú-e.

Ági viccelődött, hogy jó, hogy ilyen gyorsak voltunk, mert délelőtt színházba megy a gyerekeivel. Még megvárták a lepényt, rendbe tettek, megszeretgettek minket. A babát pici rugós mérlegen egy lepedőbe lógatva lemérték, tényleg nagy volt, négy kiló felett.

K. E.

Berta születése anyaszemmel > > >
Berta születése apaszemmel > > >
Edgár születése apaszemmel > > >
Kincső születése anyaszemmel > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.