igaz történetek szülésről, születésről

627. nap: Zokogva toltak a műtőbe (Fruzsi)

627. nap: Zokogva toltak a műtőbe (Fruzsi)

Mikor a második lányom megfogant, tudtam, hogy csakis természetes úton szeretném világra hozni. Ekkor már olvasott voltam a témában, kismamajógára, kapcsolatanalízisre jártam. És nagyon akartam. Rengetegszer elképzeltem az elképzelhetetlent.

Választott orvosom a hatodik hónapban közölte, hogy sajnos, az ő kórházukban még saját felelősségre sem szülhetek császár után rendesen, mert az első gyanús jelnél tolnak a műtőbe. Hálás voltam az őszinteségéért, fájó szívvel új orvost és kórházat kerestem.

A másik kórházban L. doktornő megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj, menni fog a dolog, ne izguljak. Nem izgultam. A sors azonban megtréfált, a 34. héten szivárogni kezdett a magzatvíz. No, erre nem számított senki. Nem voltunk felkészülve a kistetvér fogadására, sem lelkileg, sem fizikailag. A babaruhák a szekrény tetején dobozokban, a kiságy szétszedve, se pelenka, se házassági anyakönyvi kivonat, és ami a legnagyobb bajnak bizonyult, a nagylányomnak sem ekkorra jeleztük a testvér érkezését. Ismét megijedtem.

Szerencsére, a kórházban nagyon bababarátok, engedték, hogy vajúdjak, hátha megszületik magától a baba. 24 órát kaptam a fertőzésveszély miatt. A babának esze ágában nem volt megszületni, még értékelhető összehúzódást sem produkáltunk. (Azóta tudom, hogy szivárgó magzatvíz esetén, ha nincsenek összehúzódások, megfelelő higiénia betartása mellett meg lehet várni a szülés igazi beindulását, feltéve, hogy mindketten jól vagyunk.)

Sajnos, L. doktornő nem sokat tett értünk. Mire megjelent, már készítettek elő a műtéthez. Sírva fakadtam, zokogva toltak a műtőbe. Szerencsémre, gerincérzéstelenítést kaptam, nem altattak, így legalább egyből megnézhettem a lányomat, akit aztán koraszülöttsége miatt azonnal elvittek vizsgálatra.

Mire engem kitoltak, és kértem, hogy adják oda a gyermekemet, már jött a Cerny mentőautója, és a kicsit átszállították egy koraszülött intenzív centrumba, biztos, ami biztos alapon. Nekem csak egy fénykép maradt utána (amit nagyon köszönök a Cerny munkatársainak). Mint később kiderült, szerencsére semmi baja nem volt, éretten született, de így is nehéz volt hazajönni.

Akinek volt hasi műtétje, az el tudja képzelni, hogy milyen lehetett naponta hatszor 40 fokban átcsoszogni egyik kórházból a másikba, mert császárost nem vesznek át, csak hitegettek napokon keresztül. Feküdtem a kórházban a szülés után gyerek nélkül. Nagyobbik lányom fogalmazta meg a lényeget, amikor látogatóba jött, s megkérdezte, hogy hol van a kistestvére, s ha nincsen itt, akkor minek a pelenkázó, a pelenka, s mit keresek én itt. Ő otthon sírt, én a kórházban.

Mikor világossá vált, hogy nem vesznek át a lányom mellé, hazamentem, hogy legalább a nagyobbik lányommal lehessek egy keveset. Így is nehezen fogta fel, hogy hova tűnök el állandóan (a koraszülött-osztályokon tapasztaltakról külön cikket lehetne írni).

Sz. E.

Zsófi > > >
Zsigmond > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.