A legutóbb megjelent mesék
1179. nap: Mesetanfolyam az alternatív szülésről és a kórházi valóság
A szülésznő megkérdezte a gátmetszéssel kapcsolatos véleményünket: ha kell, vágjanak, de csak a szükséges mértékben. Aláírattak pár papírt, abban a stílusban, amikor az aláírás után jut csak eszünkbe megkérdezni, hogy mi volt a papíron.
Tovább
1178. nap: Amikor az ember hátán fát vágnak (Fruzsi születése)
Megkaptam a magam kis koktélját és hozzá az utasítást: fél órán át ne mozduljak meg, mert előre eshet a méhszáj. Férjem nagy nehezen kezet moshatott valahol. Mivel nem „kellő” ütemben tágultam, egyre növelték az adagomat. Hogy ez ne nagyon tűnjön fel, elfordították az infúzió számlálóját.
Tovább
1177. nap: „Laufen Sie noch!” (Bende születése)
Annyit se értettem németül, mint normálisan. Beszélgettem magamban anyámmal és Istennel, amit nem szoktam józan állapotomban. Hasamra volt kötve egy CTG, bár mozdulni a folyamatos fájások és kábulat közben amúgy se nagyon volt kedvem. Nem jöttek (szerintem) be, kívülről figyelték a monitort.
Tovább
1176. nap: Akkor ezt normálisnak tartottam (Darinka születése)
Majd bekerültünk a szülőszobába. Meghitt volt. Egy másik pártól csak egy függöny választott el. Jött az oxitocin. Aztán valahogy egyre többen lettek körülöttem. Így amikor megkérdezték, bejöhet-e egy fotóriporter, bólintottam. Akkor már minden mindegy volt.
Tovább
1175. nap: Amikor a főorvos úr nem hagy szülni (Samu)
Megkért, hogy feküdjek fel az ágyra, hogy megvizsgáljon. A vizsgálatkor máris előkerült egy hosszúkás eszköz, kérdésemre a legnagyobb természetességgel felelte, hogy hát burkot repesztünk. Megdöbbentem, hiszen arról volt szó, hogy mindent megbeszélünk előre, ő csak javaslatokat fog tenni, semmi olyan nem történik, amit én ne akarnék.
Tovább
1174. nap: A dolgok nem kívülről kezdődnek, hanem belülről (a második: Simon)
Ábelnél töredékét éreztem ennek a fájdalomnak. Ági válaszol bölcsen, igazat. Értem, hogyne érteném! De nagyon fáj! Tudom én, hisz a „dolgok nem kívülről kezdődnek, hanem belülről”, ahogy a lelkem fáj, a testem is szenvedi a csalódást. De nagyon fáj!
Tovább
1173. nap: Szolgálat alázattal és tudással (az első: Ábel)
Szétpattant a burok, meleg életvíz öntött el mindent. Mintha egy lufi kipukkadt volna, nagyon hasonlíthatatlan érzés! Nem kiabáltam, szinte nyögdécseltem csak, de nem megfelelésből, vagy mert úgy gondoltam jónak, hanem nem kellettek a külső hangok. Akkor és ott nekem így volt jó.
Tovább
1172. nap: Így kezdődött…
Nemsokára én már azt gondoltam, hogy az utcán fogok megszülni, mert csak nem hagyták abba a beszélgetést, de aztán mondtam, hogy „Na, most már gyerünk!” És akkor mentünk.
Tovább