A legutóbb megjelent mesék
1187. nap: Kontrollálni akartam a dolgokat (Ábel születése)
Egyfolytában kontrollálni akartam a dolgokat a légzésemtől kezdve, hogy milyen pozícióban szüljek stb. Ági persze finoman próbált rávezetni, hogy csak engedjem át magam ennek az erőnek, ami – nincs mit tenni – hatalmasabb nálam.
Tovább
1186. nap: A szülés megszemélyesedik (Moci első csavargása)
Moci első csavargása. Kocsiba be, hóesés, éjszaka, csúszós út, úti cél kb. egy órára, hegyvidék. Piros lámpánál nincs megállás, autó tőgáz, fájások egyre sűrűsödnek, néma stressz. Mobiltelefon végig bekapcsolva, házigazdával online kapcsolat, most jobbra, most balra.
Tovább
1185. nap: Beelőzve (Moci érkezése)
Már jó ideje ott voltunk, amikor elérkezett az idő, hívnunk kellett Ágit. Hívtuk is, de ő azt mondta, hogy ugyan el nem mozdul onnan, ahol van, mert egy másik család hamarabb kért tőle segítséget. Ha jónak látjuk, mi is odamehetünk – mondta –, szívesen látnak minket is.
Tovább
1184. nap: Volt egyszer egy ember (Gíta születése apaszemmel)
És lassan eljött a nagy nap. Akkoriban még nem voltak mobiltelefonok. Csak amolyan utcai telefonfülkék, amikből meg vagy lehetett telefonálni, vagy nem. Ha nem, akkor mehettél és kereshetted a következőt. Hát én ezt tettem akkor. Szaladgáltam a második emelet és a telefonfülkék között.
Tovább
1183. nap: Elbagatellizáltam (Gíta születése)
Gíta született elsőként, és mint tapasztalatlan szülők, a jósló fájásokat is – napokkal az igazi előtt – a vajúdás kezdetének hittük. Ezen a napon este nyolc órakor azonban tudtuk, hogy most tényleg elkezdődött. A szomszédból tudtam telefonálni, és persze elbagatellizáltam...
Tovább
1182. nap: Minden élet és halál kapujában (Gadi)
Gyötrelmes percek és órák következtek ott, minden Élet és Halál kapujában. Ott, ahol most nekem kellett átlépnem és elhoznom magammal egy új életet. Ott, ahova nem jöhetett velem senki, bárki is volt körülöttem. Egyedül voltam. Gyötrelmesen, fájdalmasan és mélységesen egyedül. Úgy, mint soha azelőtt. Úgy, mint gyakran azóta.
Tovább
1181. nap: Az első várandósság – tudatlanságban
Emlékszem, valaki, egy nő, odahajolt, és megsimogatta a fejem: „Biztos nagyon elfáradtál, szegénykém”. Ez volt az első kedves gesztus egy örökkévalóság óta. Megnyugodtam. Vége.
Tovább
1180. nap: Büszke rá (Lili születése)
Az előző szüléseknél a kórházba érkezéskor mindig abbamaradtak. Orvosi álláspont szerint fájásgyengeségem van. És most kiderült, mégse’. Ugyanúgy négy óra alatt megszületett Lili, mint a másik három gyerek oxitocinkúrával. Csak most békén hagytak. Nem kellett „viselkednem”. Sőt, velem törődtek! Nem kellett ehhez sok különleges dolog: borogatás, masszírozás és jó szó. Dirigálás helyett.
Tovább