A legutóbb megjelent mesék
1171. nap: Életem legfantasztikusabb utazása (Zorba születése)
Ezt a semmihez sem hasonlítható, különösen áldott állapotot a kórházi rutin igyekszik teljesen gépiesre, mechanikusra színezni, azt hazudva, hogy a természet annyira ostobán alkotott meg egy nőt, hogy annak a teste képtelen mindenféle cseppet sem veszélytelen, de annál inkább szükségtelen beavatkozások nélkül életet adni egy új embernek.
Tovább
1170. nap: Ami a jussom (Uzonka születése-szülése)
Már a várandósság, várandósgondozás sem jelentett akkora terhet, feszültséget számomra, mint első alkalommal; nem kellett titkolóznom, nem féltem az ismeretlentől, mert már nem volt az, tudatosabban külön tudtam választani a vágyaimat a lehetőségeimtől...
Tovább
1169. nap: Paradigmaváltás (Nemere születése-szülése)
Jön egy újabb fájdalom, már azt sem bánom, hogy a hasamra nyom kicsit, csak már kint legyen a kicsike, közben a szülésznő kettévágott, mint egy disznót, jól belém nyúlt, s kirángatta belőlem a fiúcskát. Drága, drága első szülöttem, hát mit tettek veled?
Tovább
1168. nap: Félix születése apaszemmel – azaz, hogyan diagnosztizáltak HBA*-val
A nappaliban az ágy ugyanaz, amelyiken Léna született, a konyhában a szék ugyanaz, ahol meg Ábel. A lakásban ugyanazok az illatok. A világ benn van most. Csak itt.
Tovább
1167. nap: Az újabb csoda (Félix)
És akkor jött az ellenállhatatlan nyomáskényszer, és én teljes erőmből nyomtam, morogva üvöltöttem, mint egy oroszlán, és közben még a párnát is téptem a fogaimmal. „Még egy kicsit!” – hallottam messziről és nagyon halkan Móni hangját. Tamás hangjai is eljutottak hozzám, izgatottság és öröm keveredett bennük. Éreztem, hogy kibújt elsőre az egész feje.
Tovább
1166. nap: A dolog nem volt túl bonyolult
E. amúgy jól bírja a dolgokat, csak ne kelljen semmit csinálnia (nem kell). H-val megbeszéltem, hogy hazahozom az oviból, vagy felkeltem, ha szülés van, nehogy lemaradjon róla, E-vel meg azt, hogy ha akar, felőlem szülhet nélkülünk, ha éppen el vagyunk menve, és neki egyszerűbb, ha nem szól nekünk. Mindegy hol és hogyan, csak szüljön, hát nem?
Tovább
1165. nap: Jó összmunka
Ági megterített az ágy előtt, ahol B. is született. Átevickéltem oda, amikor kész lett, és már csak a kitolás volt hátra. Úgy tűnt a gyorsaság meglepte Ágit, pedig B. még ennél sokkal gyorsabb volt. Nekünk meg jólesett a biztatás, hogy haladunk előre. Lassan világosodni kezdett...
Tovább
1164. nap: Mozart: A-dúr zongoraverseny (doulamese)
Sokszor gondolkodtam már, hogy képes lennék-e egyáltalán bármilyen zenét elviselni szüléskor, aztán ez az egy maradt fönn a rostán, a Mozart zongoraverseny lassú tétele. És milyen érdekes, épp ez szólt! Először azt gondoltam, biztos zenészek, végül kiderült, hogy informatikus, térképész, tájfutó stb.
Tovább