igaz történetek szülésről, születésről

392. nap: Levél a kisfiamhoz

Megjelent: 2011. nov. 1.

Kedves kicsi-nagy Zsombor!

Már nagyon vártunk Téged. Hála Istennek, nem kellett sokáig várakoznunk, bekopogtattál, jelentetted, hogy már velünk vagy. És amikor úgy érezted, hogy itt az idő, elindultál, hogy elkezdődjön földi életed, amit a kicsi bátyád is nagyon várt már.

Szépen, lassan indultál el, éjjel. Így telt el az éjszaka, szépen, nyugalomban, várakozással. Apa a nappalit készítette elő, én figyeltem Rád, és jóleső izgalommal vártam az első otthonszülésemet. Többször telefonáltam a bábának, és mindig megnyugtató választ kaptam tőle.

Nagymama is megérkezett, hogy ha a kicsi bátyád felébred, elviszi magához. Hármasban, illetve négyesben beszélgettünk a konyhában, koccintottunk már kora reggel a közelgő esemény örömére.

Reggel Nagyiék elindulása után felgyorsultak az események. Beültem a jó meleg vízbe, és közben még kedélyesen beszélgettünk Apával, bár már jólestek Apa masszírozó kezei, de amint a bába megérkezett, mintha Te is megérezted volna, hogy komolyra fordulnak a dolgok, sűrűsödtek az összehúzódások. A muskotályzsálya illata, a finom forró borogatás nagyon jólesett, a bába és a doula is olyan természetesen tették, amire szükség(em) volt.

Nem sokkal 12 óra előtt már majdnem kibújtál, ekkor már nagyon vártam az újabb forró borogatást, ami nélkül nagyon nehéz lett volna megbirkóznom az összehúzódásokkal. (Szerencsére, voltak közben szünetek).

A bábám kedvesen mondja, hogy mindjárt megszületik a kisbabád. Tényleg? Annyira nehéz elhinni, hogy mindjárt itt leszel köztünk, pici Zsombor! Kibírhatatlanul nehéz pillanatok. A bába javaslatára pozíciót váltok, amitől még inkább azt érzem, hogy ejha, ez aztán tényleg azt jelenti, hogy mindjárt találkozunk Veled. Aztán szól, hogy jön a baba, megint pozíciót váltok, és tényleg! Elfolyik a magzatvíz, és iszonyatosan furcsa hangok törnek elő belőlem, üvöltök. Apa megrendül, támogató jelenlétére talán most van a legnagyobb szükségem. Tovább kell haladni, nincs mese, még nincs kint a fejecskéd, de mindjárt! Üvöltök és üvöltök, aztán egyszerre minden nehézség megszűnik. Minden fájdalom eltűnik, és magamhoz ölellek!

Isten hozott drága, gyönyörű Zsomborom!

Nagyon szép pillanatok, megható és nagyon mély élményem ez a szülés, a háborítatlan születés, mégis teljesen magától értetődő. Olyan harmóniát éltünk meg, olyan csodálatos volt, hogy nem is tudok rá ‒ most sem ‒ megfelelő szavakat találni. Úgy éreztem ‒ és ezzel most is így vagyok ‒, hogy nagyon sokszor szeretném még ezt az élményt átélni, így életet adni egy kis jövevénynek.

A bábának és a doulának nagyon hálásak vagyunk mindenért!

Másfél évvel később megszületett a kistestvéred ugyanilyen szépen, harmóniában, természetesen.

B. O.

Véletlenül kiválasztott mesék.