igaz történetek szülésről, születésről

1881. nap: Jöhet a következő! (Rita)

1881. nap: Jöhet a következő! (Rita)

Tizenöt boldog hónap telt el hármasban. Ebből Kata 11 hónapig szopott. Amikor elérkezettnek láttuk az időt férjemmel egy újabb gyermek vállalására, ő is szinte azonnal megfogant. Ez a várandósság is minden probléma nélkül, boldogan telt, bár talán a Katával való törődés mellett kicsit kevésbé lehetett meghitt, csöndes. Nem tudtam csak a pocakommal és a bennem növekvő pici élettel foglalkozni, de sokat hallhatott azokból a gyerekdalokból, mondókákból, amit Katának énekeltem. Hála a családomnak, a kismamatornáról nem kellett lemondanom, ami nagyon sokat jelentett most is.

Kicsit aggódtam, bevallom, hogy vajon hogyan lehet megosztani az amúgy már fokozhatatlan szeretetet, amit Kata iránt érzek, hogyan leszek képes a kicsit ugyanúgy szeretni, mint a nagyot. Édesanyám megnyugtatott: amilyen természetesen öntött el a szeretet érzése Kata születésekor, olyan természetesen fog most is érkezni. Igaza lett.

Mivel az AFP-eredményem nem lett jó, át kellett esnem egy méhlepényminta-vételen, ami inkább lelkileg viselt meg. De itt is elővettem optimizmusom és a másfél éves Kata is elterelte gondolataimat. Így három nehéz hetünk volt, míg megjött az eredmény: egészséges kislány fejlődik a hasamban.

Édesapja kívánságára a Rita nevet adtuk neki. A hasam valahogy gyorsabban nőtt és a nehézkesség is előbb jelentkezett, mint Katával. Természetesen az I. kórházban szerettem volna második gyermekemet is világra hozni, ugyanazok segédletével, férjemmel, az orvosommal és a választott szülésznővel.

Tizenhatodika éjszakáján ugyanarra az érzésre ébredtem, mint Katával, szivárgott a magzatvíz, felkeltem, de mire pár lépést tettem, hallottam egy kis pukkanást a hasamban és már ömlött is a víz. Három héttel voltunk a kiírt időpont előtt. Ez egy kicsit aggasztott, de mivel Kata is nagy baba volt, gondoltam, három héttel előbb Rita sem lehet nagyon kis súlyú.

Természetesen összepakolva még nem volt, gyorsan a lista alapján összekapkodtuk a szükséges holmikat, és elindultunk a kórházba. Hajnali ötre értünk be. Ami furcsa volt, nem éreztem fájásokat, azután a CTG megnyugtatott. Tízpercenként azért voltak fájások, de én nem nagyon éreztem őket. Így reggel nyolcig az alternatív szülőszoba franciaágyán aludtunk férjemmel.

Ezután felkeltem és elkezdtem járkálni, hátha ez segít abban, hogy elinduljon valami. Ekkor már az orvosom és Erzsike is megérkezett. Azután kilenc körül kezdődtek az ötperces, már érezhető és ismerős fájások. Tudtam, hogy ezek már elég erősek ahhoz, hogy táguljak is tőlük.

Fél óra múlva már négy centire volt nyitva a méhszáj, ekkor szokás szerint megcéloztuk a kádat, tele langyos vízzel. Közben kértem Erzsikét, hogy most is figyeljen a gátra, csakúgy, mint legutóbb. Azt mondta, most sokkal nagyobb esélyem van elkerülni a gátmetszést, mivel másodszor szülök, és a baba sem olyan nagy, mint az első volt.

A férjem végig masszírozta a derekamat a fájások alatt. Húsz perc sem tellett bele és már kétperces, nagyon erős fájásaim voltak. Gyorsan kiszálltam a kádból, szóltunk Erzsikének és az orvosomnak, aki megvizsgált és közölte, hogy eltűnt a méhszáj. Ahogy ezt kimondta, jöttek is a tolófájások, és a második tolásra 10.23-kor kibújt Rita 3250 grammal, 54 centivel, 33 cm-es fejkörfogattal.

Itt jött a meglepetés: a köldökzsinór ötször volt a nyakára tekeredve. A kislányomnak odabenn elege lett a köldökzsinórral való birkózásból, úgy döntött, megszületik. Gátmetszésre most sem volt szükség.

Most háromhetes múlt, 800 grammot gyarapodott, szépen szopik. Szóval már négyen vagyunk, és a boldogság ugyanúgy érkezett, mint Katával.

H. B. R.

(A kép illusztráció, készítette: Vizkelety Márton.)

 

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.