igaz történetek szülésről, születésről

1864. nap: Ahogy a szüléstörténetekben olvastam (Kenese születése)

1864. nap: Ahogy a szüléstörténetekben olvastam (Kenese születése)

Maradtam a választott orvosomnál, az előzmények ellenére is, mert a várandósgondozás alatt végig emberségesen és tisztelettudóan bánt velem, az ijesztgetéseket, amiket a klinikán időről időre kaptam (alacsony AFP, túl sok magzatvíz, túl pici a baba a korához), a helyén tudta kezelni, szakmai tudásával mindig meg tudott nyugtatni. Nem utolsó sorban, nem turkált meg az ellenőrzések alatt, a méhszáj, illetve a méhnyak állapotát ultrahanggal állapította meg.

A szülés gondolatát inkább elhessegetni próbáltam egy ideig, aztán a vége felé rájöttem, hogy valamit tennem kell, ha nem szeretném megint horrorként átélni. Elkezdtem utánaolvasni neten, rátaláltam erre az oldalra, és mindennapi kenyeremmé vált. Felkerestem egy dúlát, aki feltépte sebeimet, segített válaszokat találni, és sok szenvedés árán a gyógyulás útjára vezetett.

Két év telt el az első fiam születése óta, amikor a 41. hét ötödik napján elkezdődött.

Szombaton éjjel nem sokat aludtam, mint ahogy ez lenni szokott. Négy óra körül éreztem, hogy fájások jönnek, enyhék és rendszertelenek ismét. Próbáltam pihenni, nem éltem bele magamat, hátha megint csak egy főpróba. Reggel a férjem még kiment a piacra hajnalban, de hétkor fel kellett hívnom, mert a fájások rendszereződtek húszpercesekké, és a nyákdugó nagyobb része is akkor távozott belőlem – már sejtettem, hogy ez a jó alkalom.

A délelőtt kisfiammal játszottunk, pakolásztam és pihentem. Tíz körül leadtuk Lénit, hogy már a papánál aludhasson délben. Akkor azt mondtam, szerintem négyre meg lesz a baba, így mi is aludtunk egyet, hogy erőt gyűjtsünk. Közben néha egyeztettem a dúlával telefonon, mert enyhe nyákos vérzést még mindig tapasztaltam, de megnyugtatott, hogy maradhatok otthon, amennyiben nem friss vérről van szó.

Elkezdtük a masszázst, az általam összeállított vajúdóolajjal (napraforgó olajba tettem pár csepp levendula- és rózsaillóolajat). A fájások még mindig enyhék voltak, de már sűrűsödtek. Dél körül már másfél percenként jöttek, de még mindig nem fájtak úgy igazán. Így szülök én…

Ekkor lezuhanyoztam, és mondtam, hogy indulhatunk, mert most már erősödni fognak. Szépen összeszedtünk mindent és taxiba ültünk.

Az alternatív szülőszoba szabad volt, az orvosom ügyeletben (hurrá!), csend és nyugalom. Mindent megbeszéltünk a szülésznővel, főleg azt, hogy mit nem akarunk: nem írtam alá semmilyen papírt, azt mondtam, ha életveszély lenne, akkor úgyis megteszik, amit kell, egyébként pedig hagyjanak békén. Nagyon készséges volt.

Amíg a dokimra vártunk, megvizsgált a másik ügyeletes doki, akitől kértem, hogy ne fájás alatt, hanem fájásszünetben vizsgáljon. Így ugyan nem kap pontos képet arról, hogy mennyire tágultam, de nem is olyan fájdalmas. Amikor azt válaszolta, hogy természetesen, kellemesen meglepődtem.

Egy rövid NST után (kérésemre ülve maradhattam) kettesben maradtunk a férjemmel, aki masszírozott, fájások alatt nyomta lefelé a keresztcsontomat. Ekkorra már éreztem, hogy a fájások erősek, a masszázs hatására mégsem fájtak. Végre tevékenyen részt vett ő is a szülésben, ez a későbbiekben is pozitívan hatott a kapcsolatunkban.

Az ágy mellé, szivacsokra térdeltem, így volt a legjobb. A kádat és a labdát már tudtam, hogy nem nekem találták ki. Egy idő után átültem a hintaszékbe, ez is nagyon jó volt, itt légzéssel jutottam túl a fájások csúcsán, Norbi pedig leült velem szembe és a kezemet fogva biztatott. Nagyon bensőséges volt.

Kértem, hogy készítsen muskotályzsályás forró borogatást a hasamra, és nem sokkal később éreztem, hogy a fájások milyensége változik. Megvizsgált az orvosom, akkor még háromujjnyi volt a méhszáj, de már tolófájásoknak éreztem őket.

Átköltöztem a szülőszékre, ami kellemesen nyomás alatt tartotta a keresztcsontomat, ez fájdalomcsillapítóként hatott. Kipróbáltam a puffogó légzést, de az újabb rövid NST mutatta, hogy ez nem tesz jót a babának. Lement párszor a szívhangja. Szerencsére a szülésznő megnyugtatott, hogy a helytelen légzés lehet az oka, és megmutatta, hogy csináljam.

Mivel már egyre erősebb tolófájásokat éreztem, de a burok még mindig ép volt, az orvosom megkérdezte, megrepesztheti-e, hogy lássuk, nincs-e benne mekónium. Szép tiszta volt, úgyhogy haladhattunk tovább a saját ritmusunkban.

Pillanatok alatt erőteljes tolófájások jöttek, ekkor a vizsgálat alapján már eltűnt a méhszáj is, nyomhattam. Vagyis nem egészen, mert a gátvédelem miatt vissza kellett tartani. Egy ideig sikerült is, a szülőszéken ülve határozottan éreztem, ahogyan jön lejjebb a baba feje, azután jött az égő, feszítő érzés, amit a szüléstörténetekben olvastam (a Lénárdnál az epidurál miatt egyáltalán nem éreztem a tolófájásokat).

Az utolsó dolog, amit hallottam, hogy a dokim a gátamra téve kezét, mondta, hogy erre nyomjak, én pedig nyomtam. Utána már hiába mondták, hogy tartsam vissza, képtelen voltam rá, a méhem nyomta a babát lefelé.

Pár nyomás, és a dokim ölében landolt a kis Kenese, délután negyed négykor. Vöröses lilán sírt, leszívták a nyákot, azután megkaptam. A köldökzsinór maradt, amíg pulzált, a lepény is könnyedén kijött. A babát csak pár percre vitték el, azután megkaptuk meztelenül, mosdatlanul. Gyönyörű volt. Gyógyító szülés.

Utána rögtön nagyon fitt voltam és élénk, ide nekem az oroszlánt is – üvölthettem volna, még ma szülök egyet és utána mindennap, ha ezt így is lehet. Úgy érzem, a legtöbbet hoztam ki a kórházi szülésből, ami kihozható volt. Ugyan kaptam közben rosszalló tekinteteket, megjegyzéseket, és harcolnom is kellett, ami nem illik bele az elengedés lágyságába. Néha bemászkált valaki a szülőszobába valamiért, amit ott raktároztak, de sikerült kizárnom ezeket a zavaró tényezőket is.

Sajnos, amennyire a szülésre sikerült tudatosan felkészülni, annyira nem számítottam a gyermekágyas osztály „szépségeire”. A babámat reggelente begyűjtötték, hogy csak hosszú órák után kapjam vissza kisírt, riadt szemekkel, nyakig pisisen, kakisan. A nagyobbikat is megviselte, hogy távol voltunk tőle öt napra, szerette volna a kistesóját már karba venni és szeretgetni.

Rögtön jött a gondolat, hogy a következő otthon fog születni.

P. R.

Léni születése anyaszemmel > > >
Dami születése anyaszemmel > > >
Dami születése bábaszemmel > > >
Rebeka és Damján születése doulaszemmel > > >

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.