igaz történetek szülésről, születésről

29. mese: Ebből most tényleg gyerek lesz? (Zsombor)

29. mese: Ebből most tényleg gyerek lesz? (Zsombor)

Bár már éppen öt éve történt (napra pontosan), szeretném megosztani a történetünket.

Az egészet az elejéről kezdem. Az én álmom az volt, hogy a nászúton foganjon a gyermekem. Viszont mivel nagyon pontos ciklusom volt, nem volt rá különösebb esély. De annyira akartam, hogy végül magától elcsúszott a ciklusom, és a nászútról már hárman jöttünk haza.

Egy nagyon könnyű várandósság volt az enyém. Boldogság volt. Jó, egy kő virágládát megpróbáltam arrébb tenni, amit egy kis vérzés kísért meg nem kis para, de ezen kívül minden rendben volt. Sokat olvastam szüléstörténeteket. Mindenkinek ajánlom. Persze, aki ezt most olvassa, már nyilván olvasott egy párat.

Szóval a ciklusom eltolódása miatt az orvosom végig más dátummal számolt, korábbra várta. De a vége felé elfogadta az én dátumomat. Végül is előbb jött: a 38. hét utolsó napja – pont, mint később a kisebbik fiam.

Szóval: épp az orvos által eredetileg számolt tizedikén, pénteken voltam NST-n és utána a vizsgálaton, azt mondta, hogy tudja, hogy az új számítás szerint még lenne időnk, de szerinte ne egy hét múlva jöjjek NST-re, hanem hétfőn jöjjek be, bár ő azt gondolja, hogy én már a hétvégén be fogok jönni.

Hazafelé a kocsiban végig bőgtem. Iszonyúan megijedtem. Akkor ebből most tényleg gyerek lesz??? Mire hazaértem, a sírástól meg is nyugodtam.

Másnap este tévét néztünk a férjemmel, és volt egy összehúzódásom kilenckor. Nem tudom, honnan, de tuti fixre biztos voltam benne, hogy ez az volt. Nem volt jósló fájásom korábban, de erről rögtön tudtam, hogy az lesz. Elkezdtük figyelni, írni, hogy mikor, milyen erős, milyen hosszú az összehúzódás. Férjem nagyon pontosan vezette, így akart aktív részese lenni a dolognak. Korábban sokszor lemértük, mennyi idő a kórház.

Aztán éjfélkor úgy döntöttünk, hogy telefonálunk a családnak, hogy aki bent akar lenni, az kezdjen készülődni. Másik városokból jöttek. Aztán mi is szép lassan elindultunk. A benzinkútnál megálltunk, mert ugye azt olvastam, a hosszú szülésnél az apuka is kimerül, jól jön a szendvics. Hát ott a kocsiban már azért igen erősen fájt.

Aztán beértünk. Vizsgálat: ebből reggelre gyerek lesz. Úristenúristen!!! Aztán mivel kevesen voltak épp, rögtön szülőszobára kerültem. De a férjem még nem jöhetett be. Átöltöztem. Kúpot kaptam. Vécé, zuhany, hányás, vécé, zuhany kombó után egy nagy labdán vajúdtam. Kezdtem fáradni. Egy-egy fájás között elaludtam. Férjem még nem volt bent, pedig nagyon hiányzott. Aztán végre bejöhetett.

A szülésznő arra biztatott, hogy nyugodtan adjam ki a hangomat. Lassan megjött az orvosom is. Megvizsgált és burkot repesztett. Az ágyon fekve maradtam. Aztán kengyelbe került a lábam. Iszonyúan fájt. Fel akartam adni. És akkor eszembe jutott, amit olvastam Ina May Gaskin Világra jönni című könyvében, hogy ha elérkezel ehhez a fájdalomhoz, amikor úgy érzed, hogy itt a vége, belehalsz, na, akkor már csak nagyon kevés hiányzik. Perceken belül megölelhetem.

És így is lett. Az első tolófájást elbénáztam. Üvöltöttem és ettől az összes energiám oda ment, a baba nem jött kintebb. Gátmetszés. Az orvosom mondta, hogy ez a baj, de nem értettem, mit mond. Szerencsére, a férjem látta, hogy nem jut el az agyamig az infó, úgyhogy lefordította nekem. Így a következő tolófájással kint volt a feje, a harmadikra az egész gyerek.

indexEzt az érzést soha nem fogom elfelejteni! Az iszonyú fájdalom egyszerre megszűnt, ahogy kicsusszant Zsombor. Sírt. A hasamra tették. Nem volt túl hosszú a köldökzsinór, nem húzhattam feljebb. Apa elvágta a köldökzsinórt.

Elvitték lemérni, de ott a szülőszobán. 9/10 Apgart kapott. Ekkor rátették a mellkasomra és betakartak minket. Egész ügyesen bekapta a mellbimbómat. Persze nem volt egyszerű, de azért sikerült.

Aztán elvitték, lemosták. Bebugyolálták. Kivitték megmutatni a családnak a váróba. Közben kitoltam a lepényt. Gátvarrás. Fájt. Bár hogy mi mennyire fáj, az relatív a szülés után.

Aztán visszahozták és megkaptuk még a szülőszobán másfél órára. Hármasban maradtunk. Apa, Anya és Zsombor. Boldogság.

Sz. R.

Sebi születése anyaszemmel > > >
Sebi születése apaszemmel > > >

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.