1683. nap: Szemléletváltozásom
Én hallani sem akartam az otthonszülésről az elsőnél. Felelőtlen, egoista embernek gondoltam az otthonszülőket. Merthogy azt hittem, csak, tényleg csak és kizárólag a fal színéről, az ágy puhaságáról és a zenéről, mécsesekről szól. Így nézve tényleg az is lenne. Fogalmam sem volt a szülés folyamatáról még akkor, az erőről, ami bennünk – bennem is – van.
Tovább
1682. nap: „Egy boszorka van…” (Matyi születésének története)
Aztán reggel, amikor a nap első sugarai már egy félkört tettek a szobában, akkor ketten, Gáborral nekiláttunk, és nem sokra rá beletaláltunk a ritmusba, ő borogatott, forró muskotályzsályás borogatást tett a hasamra, én figyeltem, nyugodtan, odaadással és elengedéssel. Aztán Móni is jött, a fájások alatt lefelé masszírozta a keresztcsontomat, mintha mutatná, errefelé kell kimennie, és én engedtem, jólesett engedni.
Tovább
1681. nap: Ha otthon maradunk, simán megszületett volna (Bogi születése)
Hánytam. Megijedtem, nem tudtam, hogy ez is lesz, és nagyon utálok hányni. Cs. megnyugtatott, hogy minden oké, ez benne van a pakliban. Sűrűbbek lettek a fájások, dönteni kellett, hogy induljunk-e vagy sem. Utáltam. Nem akartam dönteni. Elindulni sem akartam. Hagyjon békén mindenki!
Tovább
1680. nap: Otthon szülni, csak mi hárman (Réka)
Odanyúltam és éreztem, hogy domborodik. Tudtam, hogy az a feje már. És a következőre kint is volt. Úgy éreztem magam, mint egy ősanya. Nincs más, csak a szülés, a fájdalom, az üvöltés, és ez mind én vagyok, egy hihetetlen nagy erő. Négykézláb támaszkodtam, és beleszületett a kezembe a gyermekem. A kezembe tette az életét, hogy vigyázzak rá. Egy kis szünet következett, de tudtam (az információs hétről), hogy ez normális, hogy most gyűjtünk erőt az utolsó nagy toláshoz.
Tovább
1679. nap: Hatodik húgom, 6 kiló 60
Reggel arra ébredtünk, hogy megint a szomszéd néni van velünk. És a Mamáék már jó régóta nem jöttek haza. Végül Katiékhoz mentek, ahol teljes nyugalomban, hosszú-hosszú órák alatt, fények, illatok közepette született meg Marcsi, a legkisebb húgocskám.
Tovább
1678. nap: Hiba csúszhat, de akár igaz is lehet
Amikor a rutin AFP-vizsgálatot végezték, alacsony volt az érték (ez Down-szindrómásoknál szokott lenni), majd az AFP-eredmény birtokában ultrahanggal megnézték a nyaki redőt, azt igen vastagnak találták (ez is Down-szindrómára utal). Tájékoztatták a két vizsgálati lelet birtokában E-t, hogy Down-szindrómás kisbaba várható. Rutinszerűen javasolták, hogy vetesse el, el is látták beutalókkal.
Tovább
1677. nap: Hatkilósan (Mária Kinga)
Azon a júliusi éjszakán, amikor a teraszon tépelődtem, s döntenem kellett, gondoltam, a Gondviselésre bízom a helyzetet. Ha barátnőméknél üres a ház, és Ági is ráér, akkor ezt választom. Így is lett, férjem elment a patikába, az ügyeletesbe, s vett mindent, amire szükség volt éjnek idején. Nem mondom, hogy nem néztek rá furcsán.
Tovább
1676. nap: Egy anya születése
Anyám nem mondta, hogy a szülés transzcendentális élmény is lehet, hogy a szülő anyához eljöhetnek az univerzum elsöprő erői, és ha tud befelé figyelni, ha hagyják befelé figyelni, ezek az erők megtapasztalhatóvá válnak. Hogy a szülő nőben hihetetlen hatalom lakozik, mely nem az övé ugyan, de rajta keresztül nyilvánul meg, és örök nyomot hagy benne. És sok sebet begyógyít. Anyám nem mondta, mert nem tudta.
Tovább
