861. nap: A magam erejéből (Zorka)
Végre megélhettem azt, hogy én, a magam erejéből szülök gyereket, nem pedig az orvos könyökével. Most értettem meg azt is, hogy nem az a gátvédelem, amit a kórházban csinálnak, vagyis hogy benyúlnak a hüvelybe, és igen fájdalmasan nyúzzák, és aztán a végén örülünk, hogy megúsztam a vágást, és milyen jó, hogy fekve szültem, mert háton fekve lehet csak gátvédelmet csinálni. Itthon annyi történt, hogy a kitoláskor megtámasztotta a bába orbáncfüves borogatással a gátamat alulról, és minden repedés, sérülés nélkül szültem meg a babát.
Tovább
860. nap: Millió szülőnő kiáltása (Levente)
A kitolás részleteire valahogy nem emlékszem, mert teljesen befelé fordultam. Ennek hatására éltem meg azt a csodálatos élményt, hogy a legnagyobb fájdalom közepette millió és millió szülő nő kiáltása szakadt ki belőlem. Ők adtak erőt, hogy ki tudtam tolni a babámat, velem voltak, és hangjukkal erejüket adták nekem, azt az erőt, amit ők is megéltek a saját szülésük alatt, együtt kiabáltak velem a fejemben.
Tovább
859. nap: Arctalan, névtelen segítőkkel (Száva)
Én ekkor mondtam, hogy megpróbálnék állva szülni, a válasz, nem lehet, akkor kértem, hadd próbáljam meg négykézláb. A válasz, némi sértettséggel, hát próbáljam. Majd, amikor tíz perc után nem történt semmi érdemleges: „Anyuka, látja, nem megy így, na, feküdjön fel az ágyra, úgy lesz a legjobb!”
Tovább
858. nap: Kértem a testemet, biztattam a babámat (Csilla)
Találtunk egy bababarát kórházban egy helyes doktornőt. Ebben az időben jöttem rá, hogy csak női személyzettel vagyok hajlandó szülni, és egyáltalán, női orvosnak engedem, hogy megvizsgáljon. Azóta ez az elv nem változott, sőt erősödött, most már a fogorvosom is csak nő lehet. A mai napig nem tudom elfogadni és megérteni, mi keresnivalójuk van számunkra idegen férfiaknak a szülésnél és a nőgyógyászai vizsgálatoknál.
Tovább
857. nap: Születések születése (Tettem a dolgom, és közben apa lettem)
Már délután a Kedvesem jelezte, hogy valami van. Én férfiként egy logikailag egyszerű igenre vagy nemre vártam, főleg már két gyerkőc után, de hiába. Nem tudom… Talán... Vagyis megmérettetésem apaemlékezetemre hagyatkozva valahol itt kezdődhetett.
Tovább
856. nap: Vágom a centit (Dorka születése)
És még meg is érinthettelek, mielőtt elvittek reggelig, ez ám a protekció! Igazi öröm! Igazi boldogság! Megszülettél, kicsi Csillagom!
Tovább
855. nap: Ötről hatra (Janka születése)
Szólok ennek, szólok annak, gyorsan, ameddig telefonálni tudok – kis takarítás, szoptatás, na, ezt nem kellett volna, ez a söprű már itt marad.
Tovább
854. nap: Otthon kezdődött, kórházban végződött (Péter születése)
A mentők kijöttek, és gyönyörködtek a babában, kérdezték Ágit, hogy mikor született, de aranyos. A bába egyre feszültebb volt, és próbálta rávenni őket, hogy inkább velem törődjenek, ne a babát fényképezzék mosolyogva, hanem mondjuk, kössenek be egy infúziót. Végül hordágyra kerültem, és egy szál takaró alatt meztelenül beszállítottak a kórházba.
Tovább
