733. nap: Ezt így nem lehet (Lídia)
Mi baja van? Semmi, csak fázik. Kitör belőlem a zokogás: „Azonnal vegyék ki, nem akarok soha többé inkubátort látni!” A nővérek nevetnek rajtam. Persze, majd kivesszük, két óra melegedést írt elő a doktornő. „Én most kérem, ölelni fogom, hozok takarókat, a szobában meg legalább harminc fok van!” A nővérek nevetnek. Elmesélem, hogy egy gyerekem már volt inkubátorban. Könyörgök, végül ideadják. A lelkemre kötik, ha nyög, vigyem vissza, mert fázik.
Tovább
732. nap: Rossz anyának érzem magam (Abigél)
Napok teltek el, naponta kétszer 20 percig láthatjuk a gyerekünket, minden alkalommal kimérten és határozottan tájékoztatnak állapotáról. Közben belázasodik és géppel lélegeztetik. Én ott állok az inkubátor mellett és zokogok. Amikor meg akarom simogatni a kis lábát, elhúzza. Mindig szól a Sláger Rádió, pont az ő doboza mellé teszik. Rossz anyának érzem magam.
Tovább
731. nap: Onlány (Janka)
Ági írt, hogy nagyon velem van, és milyen kár, hogy csak gondolatban. Vigasztalásul válaszoltam, hogy úgyis ez egy magányos vajúdás, úgy tűnik. Erre azt írta nekem, hogy talán ő velem tudna lenni észrevétlenül. És akkor beugrott minden, a szüléseim, ahol úgy tudott ott lenni, hogy nem volt ott mégsem. Sosem volt sok a jelenléte, sokszor hamarabb tudta, hogy mit szeretnék, mint én magam.
Tovább
730. nap: „Itt vagyok!” (Artúr)
Egy közlés volt. Nem is értem, hogy lehetett a tüdejében levegő, amikor csak a feje volt kint, a többi még a szoros alagútban.
Tovább
729. nap: Csak az új gyerekemre figyeljek (Leó)
Ugyanúgy volt kényelmes, mint az előző szülésemnél, térdeltem, és fejem az ágyra hajtottam. Nagyon gyors volt, nagyon fájt. Nem emlékszem, ki hol volt és mit csinált, csak az maradt meg, hogy rohadtul fájt, simán epiduráltattam volna magam, ha felajánlják.
Tovább
728. nap: „Befelé fordítani” (Samó)
Ha az ember belülre figyel, intenzívebb lesz a folyamat, és a fájások kevésbé fájnak. Ezért jobb szó szerintem is inkább a kontrakció, mert van, hogy fáj, pedig gyengébb, van, hogy nagyon erős, és nem fáj. Úgy próbált befordítani, hogy folyton azt puhatolta, mire vágyom.
Tovább
727. nap: Villámszülés (Rózsa)
Még alig hiszem el. Nézem. Ági mondja neki, hogy vegyen levegőt. Nem sír és nem vesz levegőt. Megdörzsöli a kezével, felsír. Na, még egyszer! Újra megdörzsöli, újra felsír. Átkászálódunk az ágyra. Itt fekszik mellettem, eszembe jut, vajon fiú vagy lány? Kislány! Rózsa! De jó! Megtöröljük, betakarjuk. Kuksol a pokróc alatt nagyra nyílt szemekkel.
Tovább