741. nap: Háborított háborítatlanság két tárgyalás között (Regő)
Én asszonyállat módjára ordítottam és toltam. A bábám szinte becsúszott alám, és mondta, hogy egy ujjpercnyire van a baba feje, és én csak nyomtam, nem tartottam vissza, nem akartam pihenni, mint az előzőeknél, hanem meg akartam szülni a kisfiamat.
Tovább
740. nap: Anyaságom története (Zsombi)
A baba életét az anya ellenében is védik, amíg magzatként az anya testében van, amint kibújik, már lehet titokban cukros vizet tömni bele az anya és saját maga tudta és beleegyezése nélkül. (Az állatkertben az állatokat is csak azzal lehet etetni, amit az állatkert jóváhagyott!)
Tovább
739. nap: Megállt a világ is egy pillanatra (Csenge)
Pár fájás erejéig az oldalamra dőltem, jó volt így, szemben a franciaággyal hatalmas tükör, néztem, ahogy alul domborodik minden, picit oda is nyúltam, éreztem, hogy valami olyasmi van ott, ami az enyém és mégsem, aztán jött a következő tolási inger, s én négykézlábra fordultam gyorsan. Szóltam Istvánnak: „Valami jön!” Azt mondta: „Még nem látom.” Majd egy pillanat múlva: „De igen, ez a baba feje!”
Tovább
738. nap: Hihetetlenül egyszerűen (Viola Zóra születése az otthonunkban)
A férjem hámozta le rólam a fehérneműt, majd megállapította, igen, jön a gyerek. Érdekes volt, hogy a testem tudta, mit kell tennie, nem nyomtam, nem segítettünk rá semmivel, én csak kiabáltam, mégis két „nyomásra” kint volt a lányunk, aki így végül négy óra negyvenöt perckor az édesapja kezében landolt.
Tovább
737. nap: Mindent kívülről láttam (Márton Vilmos)
Az infúzió gondolatára megerősödtem, és úgy döntöttem, nyomok, ha van fájás, ha nincs. Nyomtam, majd szerencsére jött a fájás is. Az orvos leinti az infúziót ‒ megkönnyebbültem ‒, majd bejelenti, gátmetszést csinálna, mert nagy (?) a baba. Beleegyező fejbólintás, pedig belül vadul tiltakoztam.
Tovább
736. nap: Isten éltessen! (Lencsi születése)
Fájdalom, küzdelem, örvény, vöröses fekete, szétszakadás, fáradás, izzadás, passzivitás és nagyjából folyamatos kiabálás, éneklés, méltatlankodás. Nehéz megmozdulni, nehéz elviselni, abszurd, amit épp átélek. Néha kis szünet, ajándék idő, pihenés. Aztán újra a szétszaggató fájdalom, és közben te is mocorogsz, pedig minden hiperérzékeny ott.
Tovább
735. nap: Hát így is lehet? (Sámuel)
Hirtelen nagy erő kerítette hatalmába a nőt, és az új élet elindult. Az angyalok értették a nő fájdalmát, borogatták, masszírozták, simogatták. A férfi átkarolta, megtartotta. A nő még sohasem érzett ilyet, eddig csak utasították, leteperték, vágták és szúrták. Nehéz volt elfogadnia, hogy magának kell megküzdenie az erővel, keresgélte az utat, mely előre visz. Az angyalok kedves szóval biztatták, és minden kívánságát lesték.
Tovább
734. nap: Szigorú zárlat (Miksa)
Napi legalább három telefon és egy látogatás (a portás bácsiig). A gyerekem az ajtók mögött valahol, tőlem pár méterre, és én nem láthatom. Minden nap valami ígéret az orvostól, majd beszél a főorvossal, az igazgatóval, majd átrakják a babát a csecsemőosztályra… Egyik ígéretet sem tartotta be, valami közbejött mindig. Kapjuk a jó híreket, minden lelet negatív. Teljes értetlenség, ha semmi baja, akkor mi baja?
Tovább