Day 369. My earlier fears dissolved in love (Attila)
Child abuse? I had forgiven, accepted, forgotten it. I had a son, and everything was beautiful. Then I became expectant with my second...
Tovább
369. nap: Korábbi félelmem feloldódott a szeretetben (Attila)
Gyermekkori erőszak? Megbocsájtottam, elfogadtam, elfelejtettem. Született egy fiam, szép volt minden. Majd jött a második baba.
Tovább
Day 368. A glass of water (Lellus)
I have thought a lot if I could write anything about my homebirths. I have had two of the kind, but I can’t. The more can be written...
Tovább
368. nap: Pohár víz (Lellus)
Sokat gondolkodom azon, hogy tudnék-e valamit írni az otthoni szüléseimről. Kettő ilyen volt eddig, de nem tudok. A kórházi szülésről annál többet. No, nem azért, mert az olyan felemelő lett volna.
Tovább
Day 367. A huge uplifting force (Panni’s birth)
I was twelve years old when I first heard of homebirth. One of our close acquaintances had her son at home. I can remember how natural it...
Tovább
367. nap: Hatalmas, felemelő erő (Panni születése)
Tizenkét éves voltam, amikor először hallottam otthonszülésről. Egy közeli ismerősünk szülte meg kisfiát otthon. Emlékszem, gyermekfejjel milyen természetesnek tűnt ez az egész.
Tovább
366. nap: Gömbölyű fején tág pupillájú sötét szemmel (Gáspi)
Én, aki semmit se tudtam a szülés természetéről, olvastam szüléstörténeteket, hálás hangvételű iszonyatokat megalázott helyzetekről, nőkről, veszélybe sodort újszülöttekről, pénzéhes vészhelyzetekről, a női test tehetetlenségéről, szülési képtelenségről, megmentett nők ezréről. Nem hittem el. Így kerestem az utam, és meg is találtam. Vagyis járni kezdtem. Azt mondják, mindenki úgy szül, ahogyan élt. Addig. És még a szülés alatt is érheti az embert megértés, elfogadás, elengedés, szeretet, és persze az ellenkezője is.
Tovább
Day 365. The pine tree and Jutas
We thought we can have a sleep beforehand. But I only swung myself. I dangled my stomach. We were laughing. Finally! We were relieved....
Tovább
