igaz történetek szülésről, születésről

1922. nap: Miért?

1922. nap: Miért?

Minden vetélésnél azt kérdezik, biztos. Mindenki. Én is: miért?

Mindig tudtam, hogy a gyerekemnek lesz testvére. Tudtam. Ennyi. Nekem is van, nagyon jó, hogy van. Jó volt gyerekkorunkban, nagyon jó gimis-egyetemista korunkban, jó felnőttként… Hogy mennyi lesz, azt nem tudom, de lesz testvére.

Az enyémnek meg most miért nem lehetett?

Másfél éves volt, amikor úgy tűnt, jön valaki. Gyönyörű időszak. Negyvensok éves vagyok, éjjel-nappal szopik, és mégis! Szuper! Hogy szekáltak már egyéves kora óta, mért nem hagyom abba a szoptatást, ha akarok kistestvért. Mert szoptatni mindkettőnknek jó. Mert tejfehérje-érzékeny, nem ehetünk semmilyen tejterméket, kapjon legalább anyatejet. Észérvek kellenének erre is…? Csak.

És csak azért jött, hogy igazolja, tényleg nem ezen múlik?

Olyan természetes volt. Boldogság. Séták és játszóterezések a másfél évessel, megy az életünk, jön a kistesó.

Egyszer hánytam is, ami az elsőnél nem volt. Mennyire örültem neki!

Aztán bejelentkeztem Ágihoz, mit szól hozzá, van egy pozitív tesztem, nyolchetesnek számolom. (Akkor volt a vállelakadási balhé. Nem mennek szüléshez. Én nem akarok kórházban szülni. Addigra lesz valami…) Majd a találkozó napján reggel kis barnás váladék(?). Elmegyek azért, nem a vizsgálatért, nem, ilyenkor azt semmiképp. A jó szóért.

Csoda lett volna. Na, igen. Nem lett csoda. Vérzés lett, nem is nagy. Azt számoltam utólag, hogy régebben halhatott meg, mert végül vérezgettem kicsit, görcsöltem kicsit, de megállt. Ha nyolchetesig elment volna, akkor nagyobb lett volna, észre kellett volna vennem, amikor kijött, de nem volt igazán semmi. Nem láttam, nagyon kicsike lehetett.

Hetekig nem mentem még el ultrahangra sem. Szedtem a progeszteront, terhességmegtartásra. Úgy tettem, éltem, örültem, mintha lenne, hisz „nem ment el”. Nem mertem tesztet sem csinálni, azt akartam hinni, van. Nem volt.

És nem jött többet.

Évekig hittem, hogy lesz testvére a gyerekemnek. Nem lett.

Hároméves koráig szophatott. Ezt kapta. Nem érdekelt, hogy ha testvért akarok… A testvér jön, ha akar, akkor is, ha fullban szoptatok.

De elment. S nem jött más sem.

Elkezdtem egy naplót akkor. A boldog-gyönyörű pozitív teszt előtti naptól kezdve az ultrahang előtti napig. Elővettem, abból akartam kimásolni most… de nem ment.

R. E. M.

 

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.