igaz történetek szülésről, születésről

757. nap: Neked kell csinálni valamit! (Panna Napsugár)

Megjelent: 2012. okt. 31.

Második gyermekem hamarabb fogant, mint terveztük, de ő bejelentkezett, és mi elfogadtuk, hogy most szeretne jönni. Fáradtnak, kialvatlannak éreztem magam, a várandósság folyamatosan azzal az aggodalommal telt, hogy hogyan leszek képes újra életet nevelni, életet adni ilyen kimerülten? Egyébként minden leletem negatív volt, és most is otthonszülésre készültünk.

Aztán a nagy napon a több hónapos aggodalom után eufóriában kiabáltam, hogy sikerült! Megszülettél! Nem akartam elhinni, hogy ott tartalak a kezemben, hogy megcsináltuk! Együtt, közösen.

A múlt hét türelmetlensége elmúlt, ahogy mentek a napok, úgy nyugodtam meg. Élveztem Benedek társaságát, a jó időt. Szerda reggel úgy ébredtünk Zolival, hogy egy jót aludtunk, még filmet is néztünk este. Amint kikeltem az ágyból, elindultak az összehúzódások, éreztem, hogy ezek most mások, mint eddig. Kisugároztak a keresztcsontba, és nem csak egyszerű keményedések voltak. Megreggeliztünk, majd Zoli kivitt minket a játszótérre – a séta ilyenkor jót tesz –, meg minek maradtunk volna otthon, még rendszertelenek voltak, és lehet, hogy leállnak (azért belül éreztem, hogy ez az, de nem mertem elhinni még jó pár óráig – vagy csak nem engedtem meg magamnak, hogy elhiggyem, nem akartam csalódni, hisz volt már ilyen két hete).

Zoli elment Móra-terápiára, ami egy óra volt – de már közben írtam neki, hogy utána ne menjen már dolgozni, hanem jöjjön értünk. Benedek élvezte, hogy korán van, nincs tömeg a játszótéren, mindent kipróbált, szaladgált, motorozott. Élvezet volt kint lenni, és jól bírtam a néha már háromperces összehúzódásokat, amik még mindig rendszertelenek voltak.

Zoli eljött értünk, és felhívtuk Ágit – mondta, hogy szól Évának, és jelentkezzek be óránként. Jucusnak is szóltunk, hogy lehet, jönnie kell Benedekért. Hazajöttünk, megebédeltünk. Utána újra hívtam Jucust, hogy most már biztos, jöjjön érte. Zolival szépen mindent előkészítettünk, megpucoltam az epret is, amit a szülés utánra tartogattam.

Egykor eljöttek Ágiék megvizsgálni – már 2-3 cm-re ki voltam tágulva, de még mindig jól voltam, nem éreztem, hogy fogyna az erőm. Ekkor nekik még el kellett menniük, mi meg leültünk filmet nézni, befejezni a tegnap estit. Romantikusfilm-nézés egy szülés közben már bevált nekünk, gondoltuk, hogy most is be fog. Így lett. Közben még eszegettem dinnyét, túrórudit is.

Fél négykor jöttek vissza Ágiék, és igazából én innentől számítom a vajúdást – innentől szükségem volt a segítségükre, innen számítva fogyott az erőm. Az összehúzódások alatt kaptam borogatást, masszázst, és a pultba kapaszkodva, állva vajúdtam. Pihenni leültem egy székre. Ági és Éva folyamatosan bíztattak, hogy jól csinálom, nem sok van hátra, ügyes vagyok. Benedek születésének megbeszélésén mondtam, hogy keveset beszéltek hozzám, talán emiatt kaptam ennyi bíztatást. Volt, hogy nagyon jólesett, de volt, hogy úgy éreztem, ha már ennyi ideje csak kevés van hátra, akkor mikor lesz már vége? Nem éreztem az idő múlását, csak az erőm fogyását, ami nagyon gyors volt az első szüléshez képest.

Nem sokáig bírtam állva, letérdeltem a kanapéhoz, Zoli tartotta a fejem, de ez nem volt kényelmes. Aztán átült a székre, így egy darabig jó volt, de pihenni nem nagyon tudtam, mert nem tudtam teljesen ellazulni abban a térdeplő helyzetben. Majd ő lejött a szék mellé, és én már csak a székbe kapaszkodva folytattam – ő tartotta, én húztam-vontam. Közben azzal tartottam magamban a lelket, hogy ez a nehéz szakasz, a kitolás már nem fog fájni – legalábbis Benedeknél így volt. Egy csendes pillanatban kinéztem az erkélyajtón, és láttam a lemenő napot – ez nagyon megtetszett, jó volt odanézni pihenés közben, ugyanakkor meglepett, hogy még csak most megy le ‒ azt hittem, sokkal több idő telt már el. Bíztattalak én téged is, hogy „Gyerünk, baba!”

Aztán még mindig nem történt semmi – legalábbis az én fejemben –, nagyon intenzív, fájdalmas összehúzódások egymás után. Mikor lesz már vége? Aztán kiszakadt belőlem, hogy „Csináljatok már valamit!” És erre érkezett Ági higgadt válasza, ami kizökkentett, és új erőt adott: „Neked kell csinálni valamit.” Erre elindultam a kád felé, olyan egyértelmű volt, hogy oda kell mennem.

Betérdeltem, Zoli meleg vízzel zuhanyoztatta a hasam, és rögtön éreztem, hogy jön a kitolás. El is kiáltottam magam, hogy „Jön a baba!”, mert Ágiékat nem láttam ott. Aztán nagyon felgyorsultak az események – Ágiék bejöttek, tartották a gátat elöl-hátul, megjelent a fejed.

Ági ekkor látta meg, hogy a köldökzsinór kétszer körül van tekeredve a nyakadon, fejed lila. Én ezt nem láttam, csak azt hallottam, hogy Ági azt mondja nekem, hogy „Most nyomni kell, add oda neki minden erődet.” Én nyomtam, ahogy tudtam, közben éreztem, hogy ő meg húz téged hátulról, ami elég fájdalmas volt, de csak egy pillanatig tartott.

Aztán kint voltál. Hátranéztem, és Éva lábán feküdtél aléltan, Ági pedig szájával szívta ki a nyákot az orrodból/szádból. Aztán felsírtál. Igazából az én tudatomig nem hatolt el az, hogy valami bajod lehet, végtelen megkönnyebbülést éreztem, és meg akartalak fogni. Lefeküdtem a kádba, és máris odatettek a hasamra.

Maszatos, gyűrött és lilás voltál, de úgy örültem, hogy látlak! Nyöszörögtél, sírogattál, bíztattunk, hogy sírj egy nagyot, hogy jól átlélegezd a tüdőd. Nekem meg csak annyi járt a fejemben, hogy nem hiszem el, hogy itt vagy, hogy megcsináltuk. És hogy továbbra sem egyértelmű, hogy Panna vagy Napsugár legyen a neved.

Közben kaptál egy sapkát, és locsolták a hátad meleg vízzel, hogy ne fázz – de Zoli is eléggé elcsodálkozott rajtad, és ki-kihagyott a locsolás –, kicsit fáztál ott szerintem. Aztán kijöttünk a kanapéra, ahol szopiztál is, én pedig továbbra is a teljesen elképedt állapotban voltam, hogy megszülettél, három óra alatt, és nekem erre volt erőm, tartalékom, és minden simán ment. A sok aggódás után ez egy hihetetlen ajándéknak tűnt. Hálás vagyok végtelenül, hogy mindketten itthon születtetek.

Számomra két nappal később derült ki, hogy miért nem sikerült a két név között dönteni (Panna Napsugár lett a keresztneved) – Zoli a szülés után megnézte a méhlepényt, és kiderült, hogy ikreknek készültetek… Valahogy, ahogy Benedeknél egyértelmű az egy név, Nálad ugyanúgy a kettő. És nem véletlen, hogy a várandósság elején annyit beszéltünk arról, hogy mi lesz, ha ikrek lesz, pedig hát elég kicsi a valószínűsége, és Benedeknél fel se merült ez a kérdés.

Nagy öröm titeket együtt látni, ezt a két csodát, akik minket választottak. Hála és szeretet van bennem, és sokszor túl is csordul…

Mindkét szülésemnél volt Áginak egy-egy olyan mondata, ami segített túllendülni a fájdalmon, ami eszembe juttatta és visszaadta a hitemet, hogy meg tudom csinálni. Isten áldjon ezért Téged!

H. O.

Benedek > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.

This post is also available in: angol