igaz történetek szülésről, születésről

1789. nap: A következő gyermekünket is itthon szeretném szülni

1789. nap: A következő gyermekünket is itthon szeretném szülni

A Kismama 2000. novemberi számában az „Én történetem” rovatban olvastam „Az otthonszülés kórházban végződött” című élménybeszámolót. Meglepett, ahogyan az anyuka Geréb Ágnesről írt, mivel mi is ugyanahhoz az alapítványhoz jártunk felkészítésre, ahol ő is dolgozik. Azóta meg is született otthonunkban a kisfiunk.

A felkészítéstől fogva a szülésen át olyan tapasztalatokban volt részünk, amely most arra késztet, megírjam a mi történetünket, hogy az olvasók teljesebb képet kapjanak az Alternatal Alapítvány működéséről és Geréb Ágnes orvosnő személyéről.

Az otthonszüléssel kapcsolatban rengeteg tévhit és eltorzított történet kering. Engem pszichopedagógusként már szakmai szempontból is érdekelt, hogy mi az oka annak, hogy egyik szülőnek akadálytalan az otthonszülése, míg a másik anya komplikációkat él át.

Férjemmel azonnal elköteleződtünk az otthonszülés lehetősége mellett, amikor kiderült, hogy gyermekünk lesz. Az Alternatal Alapítványt és munkatársait akkor még csak hírből ismertük, a barátaink közül többen szültek már otthon. Az állapotosság ideje alatt ugyan elvégezték a körzeti rendelőben a szükséges vizsgálatokat, de kórházi háttér után nem néztünk, ugyanis nem merült fel olyan komplikáció, ami indokolta volna. Úgy éreztem, az otthonszüléshez inkább belső, személyes elszántság és bizalom kell, mint az intézményes, külső biztonság megteremtése.

Éppen ezért nagy érdeklődéssel tekintettem az alapítvány felkészítése elé, amely egy hatnapos elméleti és lelki tréningből áll. Ekkor több otthonszüléssel kapcsolatos szakkönyvet és videófilmet is a rendelkezésünkre bocsátottak a szakemberek. A kockázatokról és az otthonszülést kizáró tényezőkről is kimerítő előadást hallhattunk. Nem maradt kétségünk, hogy a jelenlegi intézményi viszonyok között nagyobb elutasításra számíthatunk az egészségügyi dolgozók részéről, ha mégis igénybe vennénk a kórház szolgáltatásait.

Az elméleti felkészítés a belső biztonságot nagymértékben képes kialakítani, hiszen a szülők számára világossá válik és pontosan kiderül, hogy mire számíthatnak a szülés folyamán. A lelki biztonságot a kétnapos csoportélmény is erősíti, amelyen a leendő szülőpárok vesznek részt. Férjemmel a felkészítésnek ezt a részét annyira hasznosnak éreztük, hogy két, egymást követő hónapban is részt vettünk benne. Ezen a két napon közelebb kerültek a szülők a magzatukhoz, egymással kapcsolatos félelmeik, aggodalmaik is enyhülhettek, és a kismamák szembenézhettek leendő anyaságukkal kapcsolatos nehézségeikkel. A kétnapos tréningen az apák szerepére is nagy hangsúly kerül. A csoportvezetők az apák érzelmi ráhangolódását segítik a szülésre, hiszen a vajúdás alatt az anya legfőbb támasza kétségtelenül a párja.

A magzatburok pont azon az estén repedt meg, amikorra a szülés időpontját megjósolták. Ekkor nem kellett fejvesztve kapkodni és a kórházba rohanni, hanem nyugodtan összeszedtem a gondolataimat, és csak telefonon értesítettük Ágit. A fájások megindulásával Ági azt mondta, azonnal elindul, ahogy nekem szükségem van rá.

Gyertyát gyújtottunk és beültem a medencénkbe vajúdni, ahol a fájdalmak sokkal elviselhetőbbek voltak. Itthon nem zavart senki, azt csinálhattam, ami jólesett, a férjem mindenben a kedvemet leste. Azt hittem, hogy első szülés lévén legalább 10-12 órán keresztül fog tartani a vajúdás, de a fájások gyorsan követték egymást. Ahogy az információs héten elmondták, tudtam, hogy mikor kell szólni, jöjjenek.

Négy órával később megérkezett a szülésznő és a segítője. Ági beült mellém a medencébe, folyamatosan figyelte a magzati szívhangot, és vizsgálta, hogy mennyit mozog a baba feje előre a szülőcsatornában. Egész idő alatt dicsért és bíztatott, hogy a baba feje egyre lejjebb csúszik.

A fájások csillapodását és a kitolás erejét a meleg víz nagyban segítette, így mindenkinek ajánlom a vízben szülést. A hangulat nagyon meghitt volt, hiszen csak négyen voltunk, és Ágiék mindent hagytak úgy történni, ahogy nekem a legjobb. Nem szóltak bele, hogy milyen módon vajúdok. Lehetett érezni, hogy ők szinte vendégnek érzik magukat, és nem erőltetnek ránk semmit.

Kb. egy óra kitolás után, 4.45-kor a baba feje megjelent, majd az egész teste a vízbe érkezett. Még egy ideig a meleg vízben üldögéltünk, ahol Andriska szopni is elkezdett.

Egy órát vártunk a méhlepény megszületésére, ezután férjem elvágta a köldökzsinórt. András 3200 grammal és 50 cm-rel jött a világra. Azóta is jól szopik és nagyon nyugodt gyerkőc.

A szülés utólag mindenképpen olyan jó élmény maradt, hogy bármikor újrakezdeném itthon. Köszönet az Alternatal munkatársainak.

A. A.

Véletlenül kiválasztott mesék.