1048. nap. Lilla volt, elment
Négyéves volt a kisfiam, amikor egy igen fiatal kapcsolatból Lilla jött hozzánk. Nagyon vártam, hogy újra babás legyek, de most mégis megijedtem. Még csak két hónapja voltunk együtt. Mit szól majd a családom? Mit szól a környezetem? Mit szól a párom??
Azt mondja, nem akarja… Mi lesz most, én nem tudom elvetetni!! Gondolkodom, talán eltűnök pár hónapra a környezetem elől, megszülöm titokban, és ha meglesz, majd visszajövök, egy szép kisbabát már biztos elfogadnak, csak a növekvő pocakkal van bajuk. Valahogy majd csak lesz.
El is kezdem szervezni a költözést, a titkos életem. Közben félek, rettegek a jövőtől. Tényleg ezt akarom? Akarom ezt a babát? Lillácska megérzi a vívódásom, hogy nem várják szívesen, így el is megy hamar.
Vérzik testem, lelkem. Orvoshoz nem megyek, ne legyen nyoma, annyira szégyellem magam. Megöltem őt! Én voltam, az én hibám, miattam ment el. Szörnyű ember vagyok.
De az élet megy tovább… Végül senki sem tudta meg, hogy Lilla nálunk járt, így most elmondom mindenkinek: volt egy Lillánk, de elvesztettem!
V. K.
Vetélés > > >
Első szülésem > > >
Második szülésem > > >
Harmadik szülésem > > >
Vetélés > > >
Negyedik szülésem > > >
Ötödik szülésem > > >
Véletlenül kiválasztott mesék.
- Day 375. Benedek’ birth – the story from a bit outer point of view
- 1860. nap: Fájdalomcsillapítást kértem, így kádban szülhettem
- 1728. nap: Édes kis Dávid!
- 947. nap: Minden évben tűzijátékkal
- 1333. nap: Minden úgy jó, ahogy alakul (Rozi)
