igaz történetek szülésről, születésről

1745. nap: Idők, helyek, születés

1745. nap: Idők, helyek, születés

Idő: november vége.
Hely: Vértes alja, vadászház.
Személyek: ketten, kiéhezettek egymásra.

Másik idő: augusztus 15.
Másik hely: Vértes ellenkező alja, kicsi falu, tetőlakás.
Személyek: öten, kiéhezettek az eseményre

Egy nehéz időszak lezárásakor fogant meg – mint később kiderült – Luca. Talán ezért is lett lány, megtörve a „családi hagyományt”. Kedvesem már első gyermekét – az előző kapcsolatából – sem kórházban szerette volna megszülni, de azok az események, amik körülötte zajlottak, meghiúsították ezt. Császár lett a 36 órás, zaklatott vajúdás vége.

Érthető tehát a vágy, bizonyítani önmagának, hogy képes természetesen szülni. Természetesen támogattam ezt az igényét, azonban az otthonszülés picit erősnek tűnt. Az én két fiam – szintén egy előző kapcsolatból – bababarát kórházban, apás szüléssel jött világra, nyugodtnak mondható körülmények között. No, de itthon! Orvos nélkül? Kórház nélkül?

Hella természetesen szeretett volna meggyőzni, nyomozott, utánanézett. És elmentünk A SZÜLETÉSFELKÉSZÍTÉSRE. Nagybetűvel, mert csodálatos volt és eljutottunk oda, hogy Luca megszületett. Itthon. Eljuttatott engem, hogy ne csak támogassam, de akarjam is ezt és Kedvesem is eljutott oda, hogy el tudja engedni a régi árnyakat.

Az első idő, hely, személyek dologról most nem írok. Fedje azt jótékony homály! A másik idő, hely és személyek mesélése következzen inkább.

Hajnalodik. Alszom. Szerencsére ez jól megy. Hella felkel, kimegy vécére. „Mintha görcsölnék” – mondja. „Ühüm” – mondom. Néhány órával később lenyomom az ébresztőt, próbálok felébredni. Ölelném a Kedvest, de sehol. Picit gyorsan kipattanok az ágyból és a nappaliban találom, a kanapén. „Szülünk?” – kérdezem betojva. „Csak kicsit görcsölök, melegfront” – válaszolja nem éppen kipihenten.

Készülődök: kecskefejés, mosakodás, munkába öltözés. Hella már majdnem rábeszél, hogy menjek nyugodtan, de jönnek az ötperces fájások. Maradok. Ebből szülés lesz! Huhhha…

Beszélünk Bábánkkal, aki megnyugtat minket. Hella felhívja anyukáját. Egyrészt szeretné, ha itt lenne, másrészt a nappali tele a gyerekszoba bútoraival. Nemrég fejeztük be a festést ott. Fél óra múlva meg is érkezik, ő is nagyon izgul. Takarítunk, pakolunk, fájunk (a földön fekve, kanapéra görnyedve, oszlopnak támaszkodva). Visszateszem a félig kiesett tetőablakot, megjavítom a kávéfőzőt: mondom, a kedves mama is izgul! Édesanyámra bízzuk a főzést. Ő nem örül az itthon szülésnek. Annak ellenére vagy éppen amiatt hogy két bátyámat otthon szülte, bábával. Persze egy másik korban.

Tizenegyre szülhető állapotba kerül a nappali és Hella is egyre közelebb van ehhez. Fél 12-kor megérkezik Bábánk és a nyugalom. Sűrűsödnek a fájások. Borogatást csinálunk, felváltva maszírozzuk Hellát. Azt látom rajta, hogy kezd elhagyni minket. Utazik egy másik dimenzióba, lebeg egy olyan állapotban, amit mi, férfiak sohasem tapasztalhatunk meg (legfeljebb próbáljuk megközelíteni némi alkohol segítségével). Hihetetlen számomra, amit látok és hallok. Nyögés, fájdalmas hangok, pihegés. Haladnak a dolgok, Hella tágul, majd négy óra körül megindulnak a tolófájások.

És itt lelassul a szülés, csak az idő rohan. Luca feje nem tud kibújni. A méhszáj a szeméremcsont és a kiscsaj feje közé szorul. Valami ilyesmi. Féltem. Nem sűrűn mond ilyet egy 100 kilós, majd 190 centi magas 42 éves pasi. Féltettem Hellát, Lucát.

Bábánk szerint, ha nem sikerül átbuknia a fejnek, kórházba kell menni. Kezdek összepakolni, mert féltek. Hella nem akarja, nagyon nem. De hiszen megtanultuk a felkészítésen: a kismama nem dönt. Le kell mennem fejni, addig még várjunk.

Közben Hella bogyókat kap, pihenni tud kicsit. Csend. A kecskék is csendben vannak fejés közben. Talán érzik a feszültséget bennem.

Visszaérek és újra kezdődnek a tolások. Újúlt erővel, és igen!!! Elindult az a makacs, kemény buksi. Luca feltartóztathatatlanul jön és tör erre a csúnya világra. Hella anyukája hangosan szurkol, ő is extázisban van. Kedvesem nyom a vécén, kanapén, rajtam, guggolva, térdelve. Megjelenik Luca feje, azután pillanatok alatt kint van a csöpp test is.

Beugrik az idősebb fiam megszületésének pillanata. Az, akkor csodálatos volt, ahogy második fiamé is. De ez az élmény mindent visz! Látom a pici lányt, Hellát, Bábánkat, anyósomat, de egészen máshol vagyok. Szerintem sírok. Na, csak egy picit (hiszen 100 kg, 190 cm stb., tudják).

Luca nyugodt baba volt. Most már majdnem kétéves és pontosan tudja, mit akar. Szereti az öccsét, aki szinte pontosan egy évvel később született. Ez lesz a következő mesém.

Szeretettel:

K. Cs.

Bogyó > > >
Lucus Mucus > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.