igaz történetek szülésről, születésről

1118. nap: Hatalmas érzés (a fiú – András)

1118. nap: Hatalmas érzés (a fiú – András)

Nem tudtam, hogy fiú, csak a végén derült ki.

Sokáig úgy voltam vele, hogy minél rosszabb volt az életem, annál jobban akartam gyereket, mert akkor szükség van rám, és létem jogos és igazolt. Minél rosszabbul voltam, annál kétségbeesettebben szerettem volna, ha a testemben nem vagyok egyedül.

Köszönöm, hogy megkaptam ezt a fiút, mert házasságunkban egy újabb mélypontra kerültünk vele, viszont elindított egy valódi változást is, és léte segített, hogy ráébredjek, hogy sok minden felett nincs hatalmam.

Nagyon-nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy van. A várandósság fizikailag viszonylag jó volt, egyszer kellett egy négynapos pihenő, amikor túlságosan kimerítettem magam, meg a gombák elleni kilátástalan harc. A párkapcsolatom viszont állandó veszekedés és gyűlölet volt. Nemegyszer a francba kívántam a fiút is, sokszor a földön aludtam, és hallgattam, hányat harangoznak.

Húsvét után született egy héttel. A terminuson 13 nappal voltam túl, kezdtem már igazán kétségbeesni, hogy kórházba kell menni. (Terminus után minden másnap bementem NST-re, odaadtam a kiskönyvemet, nővér rákötötte a hasamra, később lekötötte, zöld csíkot elvitte, orvos aláírta, kisétáltam. Meg se kamillázták, hogy mennyivel túlhordtam. Nem volt fogadott orvosom.)

Szerveztem több mindenkit, hogy segítsen a szülésnél, de annyira eltelt az idő, hogy az első két helyileg közel lévő segítő nem tudta kivárni, és mindegyiknek már másfelé lett dolga, ezt előre jelezték, tehát tudtam. De valójában Ágit akartam, és a gyerek is, és nem véletlenül.

Hajnali ötkor kezdődött, kimentem pisilni, és amikor mentem be, akkor is folyt belőlem. Hm. Elfolyt a magzatvíz kontrakciók nélkül, ilyen tapasztalatom még nem volt, kicsit paráztam, hogy köldökzsinór-előreesés, de aztán elhessegettem, hogy az nem lehet. Hívtam Ágit, azt bírta beleszólni a telefonba, hogy „Nos?”

Hamar elkezdődtek a kontrakciók, szép szelíden, gyerekek barátnőre bízva, már nyolckor minden elrendezve. Ültem a kis puffomon, és koncentráltam minden fájásnál, hogy ez jó, mert nyílik a méhszáj, nyílik ki, és ez jó. Azt kell mondjam, szuperül ment ez a rész. Közben megérkeztek Ágiék is (éljen az autópálya!), de már nem beszélgettünk. Volt borogatás, kicsit esett az eső.

Aztán térdelve feküdtem a puffon, és nagyon fájt, és amikor nem fájt, akkor is nyomta valami a hasam elől. Már a kitolási szakasz volt, de nem jött ki, nem haladt előre, hiába nyomtam. Aztán Ági mondta, hogy ezt így most már hagyjuk abba, mert nem jó, keressünk másik pozíciót. Legszívesebben a puffomon maradtam volna, hogy egyetlen kicsike mozdulatot se kelljen tennem, amit nem muszáj. Térdeltem, ültem két szék szélére, vécén ültem, álltam is, segítő kezek erős támogatásával, mert egyedül nem ment volna, de nem jött, mert nem abba az irányba haladt valahogy, főleg a vécén ülve éreztem ezt, hogy hátrafelé nyomja a végbelemet. Közben azonban minden iszonyúan fájt, minden lépés egyik helyről a másikra lehetetlennek tűnt. Ági hangján is érződött a határozottság, ami annyit jelentett, hogy ez már nem az a sima rész, valami nem jó, de még nem is túl rossz.

Végül az ágyon kötöttünk ki (mint minden szülésemnél), és háton fekve, térdem a hónom alatt-ba kijött! Nyakán a köldökzsinór, minden tiszta magzatszurok. Emlékszem arra a mozdulatra, hogy kirobban(?), és abban a pillanatban már le is van tekerve a nyakáról, és Ági csókolja. És fiú! Azt alig tudtam elhinni.

Azt mondták, minden rendben, nem gondoltam, hogy nem. Megfürdették, a lepényre nem emlékszem, biztos hamar kijött. Nekem is el kellett menni fürödni, annyira olyan volt minden. Büszke voltam és elégedett, hogy sikerült. Ez egy hatalmas érzés.

Kiderült, hogy hátsó koponyatartásban volt a feje, azért nem jött, és azért fájt nekem a hasam közben is, és kiderült, hogy ezért kellett, hogy Ágiék jöjjenek.

Kérdezték, hogy ez volt a legnehezebb szülésem, ugye. De nem, az első sokkal nehezebb volt, mert féltem közben, most meg nem féltem.

A fiú ödémás feje kb. két óra alatt teljesen rendbe jött az árnikától, nagy volt és szopott.

M. Sz.

abortusz > > >
Ágnes > > >
Júlia > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.