igaz történetek szülésről, születésről

1887. nap: Reggelire… (Lacika születése)

1887. nap: Reggelire… (Lacika születése)

Három hete, hétfő délután kiraktuk a gyerekeknek a medencét, teleengedtük jó langyos vízzel… közben jött a fagyis… párom hozott mindenkinek.

Én addig beültem a gyerekek mellé… ott éreztem, hogy nagyon feszül a hasam alja, nem fájt, de nem volt jó, kiszálltam és bementem. Gondoltam, lezuhanyozom, mert a 38. héten voltam, és tudtam, hogy nem lesz 39., mert a két nagy is a 38-ra jött. Hajat mostam, borotválás… hogy még véletlenül se ott bent borotváljanak…, szemöldökszedés…

Eljött az este… semmi jele nem volt, hogy másnap már babázom.

Párom hajnalban beugrott a városba friss pékáruért és hamburgerért, mert este mondtam, hogy ennék egyet…

5.33 volt, kisfiam felkelt és átjött hozzám… betakartam, és akkor jött az első fájás, ah, mondom, biztos szórakozik. Nem figyelgetem…

Három perc és jött a következő… izgatott lettem, mert ilyen hamar még nem volt egymás után fájásom… Felkeltem, elkezdtem összepakolni a gyerek szobát, fájás hárompercenként.

Hívott a párom, hogy mit vegyen a gyerkőcöknek reggelire… én meg kiabálni kezdtem… mert elmondtam neki itthon… Nem akartam szólni, hogy vajúdok… nehogy annyira siessen, hogy nem figyel hazafele és baj legyen…

Leraktuk… új fájás, kicsit erősebb, de elviselhető, összepakoltam, nekiálltam a gyerekeknek összerakni ruhát, gyógyszert, mindent, mert azt beszéltük meg, ha jön a baby, ők mennek a Mamáékhoz.

Közben megjött Apa, kipakoltam a cuccot, ébredeztek a gyerekek, reggeli, fogmosás, közben megkérdeztem a párom, van ezrese? (A szülőszobai ruhára.) Mondta, van… Jó, akkor hívd Anyut, induljanak el… én kiviszem a Dominikot az ovis buszra…

Visszajöttem, de szinte már mászva… akkor esett le a drágámnak, hogy ma szülünk.

Jöttek Anyumék, beszélgettek, én a kislány haját csináltam… Akkor mintha bugyborékolt volna a hasam és egy nagyon pici víz folyt volna… Szaladok a fürdőbe… nézem a bugyim… barnás… Rohanok az étkezőbe, szólok, hogy belekakilt a vízbe, menjünk…

Anyu vitt be, mikor eszembe jutott, pelust nem is vettem (mert nem találtam sárga Pampers 2-est). Megálltunk a pelenkaboltnál, ott kezdődtek az igazán fájós fájások… elviselhetetlen…

Felmentünk a szülészetre. A barátnőm anyukája nyitott ajtót… jaj, de örültem… mondtam, hogy szülés lesz. Bekísért a vizsgálóba, vetkőzzek le és feküdjek fel… Mondom, mennék, de most folyik el a vizem.

Felfektettek. Szívhang jó, nem kakilt a vízbe. Jött az orvos, megvizsgált. Kényelmes három ujj. Jaj, de örültem…

9.18 volt. Behívták Apát… mert apás szülés volt… beöltöztették és mentünk (totyogtunk) a vajúdóba. Maradtak a háromperces fájások. Nem szerettem volna még felfeküdni… így állva maradtam… párom meg se mert szólalni… mert mondtam neki, ne beszéljen, az idegesít (páromnak az első gyereke).

Éreztem az ingert… nyomnom kell… felfeküdtem…

9.30-kor kiszedtem a papírvattát a lábam közül… tiszta zöldes barna. Szóltam, hát igen, mégis belekakilt.

Jött a fájás, megvizsgáltak… azt hittem, szétrepedek… Négy ujj, szülhetünk. Ágyat csináltak… lábamra zsákot húztak… és kezdődött… Nyomtam, közben kézzel még tágítottak, éreztem, ahogy folyik még a magzatvíz…

Párom fogta a kezem… és én ott megígértettem vele, hogy nincs több baba… megígérte… és ő szólt, hogy látja a fejét… Akkor tudtam, mindjárt a miénk… megfoghatjuk… Nyomtam egy nagyot… a magzatvíz sugárban jött… úgy ugrottak arrébb… és 9.47-kor hallottam a pici macskanyávogásra hasonlító hangot.

Megszületett… Lacika 3250 g, 52 cm.

K. I.

Tesó születése > > >

(A kép illusztráció, készítette: Vizkelety Márton.)

 

 

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.