A legutóbb megjelent mesék
1035. nap: Különbségek (a harmadik, Jozefa születése)
Az orvosválasztásban komaasszonyom tanácsát követtem, aki négy gyermeket szült ennél a szülésznél, és az egekig dicsérte. A komaasszony maga is egészségügyis, végtelenül pozitív nő, és amúgy is sokat adtam a véleményére. Csodálatos orvosával szerzett tapasztalataim aztán világosan megértették velem, hogy micsoda különbségek lehetnek aközött, amit az egyik ember ítél kitűnő orvosnak és aközött, akit a másik.
Tovább
1034. nap: Emelkedtek az árak (a második, Rebeka születése)
Annyira sem bízott bennem, hogy tudom magamtól is, hogy „emelkedtek az árak”. Akkor állt össze a kép: az én mosolygós, buzgó, fiatal doktoromból nem egészen két év leforgása alatt pénzéhes hiéna lett. Valójában már rég nem láttam mosolyogni. Valami bedarálta őt. Természetesen nem tudhattam tisztán, mi történt vele, de valahol sejteni véltem. Többet nem mentem hozzá..
Tovább
1033. nap: Könnyen és elég gyorsan (az első, Laura születése)
Mikor megjöttek a tolófájások (ahogy mondták, az erős székelési inger), felfektettek a szülőágyra és kikötötték a lábamat. Ez némiképp megdöbbentett, és máig úgy emlékszem erre vissza, mint egy igazán meghökkentő és barbár procedúrára, de mivel addigra már tudtam, hogy a kórház egy hol tragikusan, hol komikusan militáns jellegű hely, ezért valahogy mégis el tudtam helyezni magamban ezt a dolgot a borotválással és beöntéssel egy sorba.
Tovább
1032. nap: Zsupsz, bele a tenyerembe (Edgár születése apaszemmel)
9.15: Azt hittem, hosszú krónikája lesz a dolognak, azért kezdtem el időpontokat írni. De nem lett hosszú. Elszívtam a teraszon egy cigit, tébláboltam a lakásban, aztán már olyan erős tolófájások voltak, hogy hívtam Ágit, hol tartanak. Mondták, hogy már itt a Duna-parton. A fürdőszobába rohantam, Edgár feje már kinn volt.
Tovább
1031. nap: Semmihez sem hasonlítható, fájdalmasan gyönyörű érzés (Edgár)
A tolófájások nagyon intenzívek voltak, és miközben ringatóztam a valószínűtlenül forró vízben, egészen bizonyosan éreztem, hogy ez az utolsó. Hogy nem lesz több gyerekem, hogy ezt a semmihez sem hasonlítható, fájdalmasan gyönyörű érzést utoljára élem át. És egyedül akartam lenni ezzel az érzéssel egy kicsit; jól érezte Balázs.
Tovább
1030. nap: Közben mosolygott (Berta születése apaszemmel)
Aztán egyszeriben felbukkant a baba feje búbja. Egy pillanatra megijedtem, de hamar sikerült visszarázódnom és visszasodródni az eseményekbe. Edinám kiszállt a kádból, közben fogta a baba fejét a lábai között, és a gyerekszobáig, Mici ágyáig jutott, és már ott érte őt a harmadik tolófájás.
Tovább
1029. nap: Rögtön a szemembe nézett (Berta)
Balázs a kád előtt térdelt, és úgy nézett rám, hogy azt éreztem, hogy milyen szép most minden: én, ő és ez a fájdalom. Nem is tudom, mikor lépett át a vajúdás a kitolási szakaszba, nagyon hirtelen.
Tovább
1028. nap: Miért menjek kórházba, ha makkegészséges vagyok? (Kislányom-szépségem, Zoé)
Nem sokkal később a bábánk megérkezett, és emlékszem, valami halvány vigyorra, amikor két fájás között megkérdeztem tőle, ugye ez már biztosan az, ugye szülni fogok? Megkérdezte, hogy megvizsgálhat-e (kérdezte! – nem ukáz kiad, hogy „ide feküdjön föl, és megvizsgálom”), és megvárta a fájás végét, és nem kellett lefeküdnöm hozzá.
Tovább