igaz történetek szülésről, születésről

1034. nap: Emelkedtek az árak (a második, Rebeka születése)

Azt hittem, minden gyerekemet ennél az orvosnál, ebben a kórházban fogom szülni. Másodjára még sikerült. Akkoriban még szabad szülésznőválasztás nem volt, de ha lett volna, sem lehettem volna szerencsésebb, mert megkaptam ugyanazt a szülésznőt, mint elsőre, aki pontosan ugyanolyan sugárzóan, elbűvölően kedves és profi volt, mint 18 hónappal korábban.

A szülés lényegében ugyanúgy zajlott, mint az első, ugyanazokkal a pozitívumokkal és negatívumokkal, mint az első esetben, bár ezúttal talán egy kicsit vehemensebben könyökölt belém a szülészorvos, hogy hátulról segítsen a babának, ha már megfosztották attól a lehetőségtől, hogy gravitáció tegye meg neki ezt a szívességet sokkal kíméletesebben, de még ez sem volt durva.

A gátvarrást ezúttal is nagyon utáltam, azt meg különösen, hogy ezúttal is azt állította az orvos, hogy az nekem valójában nem is fájhat, hiszen érzéstelenített. Addigra már teljesen megszoktam, hogy megvannak a sajátos férfiúi elképzelései arról, hogy nekem mi nem fájhat, és minek kell fájnia, és amennyire ezt kiszolgáltatott helyzetem lehetővé tette, igyekeztem elnéző lenni vele szemben, mint olyasvalakivel szemben, akit hivatása gyakorlásának bizonyos sajátosságai akadályoznak a tisztánlátásban.

Ennél sokkal nagyobb csalódást okozott azzal, hogy nem várt a varratszedési szertartásra, azaz a paraszolvencia átadásának szokásos manőverére, hanem egyszerűen bejelentette, hogy ezúttal mennyit akar, mikor pár percre kettesben maradtunk. Annyira sem bízott bennem, hogy tudom magamtól is, hogy „emelkedtek az árak”. Akkor állt össze a kép: az én mosolygós, buzgó, fiatal doktoromból nem egészen két év leforgása alatt pénzéhes hiéna lett. Valójában már rég nem láttam mosolyogni. Valami bedarálta őt. Természetesen nem tudhattam tisztán, mi történt vele, de valahol sejteni véltem. Többet nem mentem hozzá.

T. O.

Laura > > >
Jozefa > > >
Eszter > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.