igaz történetek szülésről, születésről

1029. nap: Rögtön a szemembe nézett (Berta)

Megjelent: 2013. júl. 30.

Hajnalban a burokrepedésre ébredtem, lassan csordogált a langyos víz, nyomot hagyva az ágytól a fürdőig. Euforikus állapotban tettem-vettem, kisúroltam a kádat, kifertőtlenítettem, felmostam, készültem csendben, hogy Balázs fel ne ébredjen, hiszen hosszú órák telhetnek el addig, amíg valami történik. Persze felébredt.

Én próbáltam neki egész halkan mondani, hogy elkezdődött. Együtt előkészítettük a terepet, gumilepedőt húztunk az ágyra, a párnákat nylonzsákba burkoltuk, majd arra került a huzat. Mindeközben éreztem, hogy igen gyengén, de beindultak a méhösszehúzódások.

Hét után felhívtam Ágit, hogy számítson rám, ma szülök, persze nem most rögtön. Olyan észrevétlenül erősödött a fájdalom, hogy amikor egy óra múlva telefonáltam, még bizonytalan voltam, hogy induljon-e vagy sem. Ő erősködött, hogy most már elindulna. Még telefonáltam egyet-kettőt, hogy Kincsővel mi legyen, aztán már csak azt éreztem, hogy nagyon fáj.

Engedtem vizet a kádba, nagyon forrót, abban ültem, vagyis a karommal tartottam magam és ringattam a csípőmet előre-hátra, így elviselhetőbb volt. Balázs a kád előtt térdelt, és úgy nézett rám, hogy azt éreztem, hogy milyen szép most minden: én, ő és ez a fájdalom. Nem is tudom, mikor lépett át a vajúdás a kitolási szakaszba, nagyon hirtelen.

Többször bevillant, hogy nem érnek ide Ágiék, de nem volt kétségbeejtő. Kértem Balázst, hogy rakjon fel vizet forrni. Nem is tudtam, minek, de ez valahogy eszembe jutott, nyilván így láttam a filmekben.

Egyszer csak azt éreztem, hogy egészen itt van az a kis koponya, szétfeszíti a combom, azonnal ki kell szállnom a kádból. Legalább a gyerekszobáig jussunk el! Közben tenyeremben tartottam ezt a kicsi fejecskét, annak is csak a búbját.

A kék matracig jutottunk, ami nem volt előkészítve, és ott eldőltem lassan. Egy erős fájdalomra előbukkant egy fejecske, négy tenyér fogadta. Ott volt a köldökzsinór a nyakán, mint egy sál, lazán, Balázs odatette az ujját, hogy ne szoruljon. Akkor már megszűnt minden fájdalom, és kibuggyant teljesen és sírt is egy kicsit.

Karomba vettem, nem volt könnyű, ügyetlenkedtünk is, azt hiszem, hiszen csúszós volt nagyon, és a köldökzsinórt is próbáltuk jól elhelyezni. Lassan nyitotta ki a szemét, már nem is tudom, hogy ez hogy volt, de rögtön a szemembe nézett.

Reggel kilenc óra volt, Ágiék hamarosan megérkeztek, a segítségükkel megszültem a méhlepényt. A gáton egy kis horzsolást találtak, repedés semmi. És nem volt semmi vér, csak a lepény szülésekor. Magzatmáz is alig volt a babán, csak a hajlatokban egy kevés. A köldökzsinórt is Ági vágta el, amikor már nem lüktetett.

Így történt.

K. E.

Berta születése apaszemmel > > >
Edgár születése anyaszemmel > > >
Edgár születése apaszemmel > > >
Kincső születése anyaszemmel > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.