A legutóbb megjelent mesék
1043. nap: Megosztották velünk e varázslatot (Kende és az első gödör)
A szülés nehéz volt, de nagyon szép élmény, meghitt és természetes. Nem a gyertyafény, a fadarabok pattogása és a kályha melege miatt, hanem a szülés–születés misztikuma miatt, amelyet én első alkalommal (leszámítva a sajátomat) éltem át. Láttam és éreztem, hogy a kedvesem és születendő gyermekem a legjobb kezekben van.
Tovább
1042. nap: Újraéltem a napot! (Borcsa születése)
Á. a földön térdel velem, simogatja a hátam, míg megvetik az ágyam. „Vissza akarok feküdni! Mit csináljak?” – kérdezem. „Amit akarsz” – érkezik a válasz Á-tól. És én tudom, mit kell tennem: nyomok!
Tovább
1041. nap: Nem kötött békét a világgal! (Barnabás születése)
Én nyomtam, nem tudtam mást tenni. Az orvos rám szólt, még nem szabad! Elmondta, hogyan kell! 1. nyomás: rám szólt, nem jól veszem a levegőt! 2. nyomás: rám szólt, nem jól csinálom! Csukjam be a számat, ne adjak ki hangot! Közben a szülésznő is rám szólt, szedjem össze magam, mert a baba nem jól van! 3. nyomás: az orvos úgy megnyomta a hasamat, hogy a kisfiam szó szerint kirepült belőlem.
Tovább
1040. nap: Hát, itt van…
Vizet iszom, elképesztően szomjas vagyok. Talán félek is egy kicsit, nem hiába a menekülés, érzem, hogy csak most kezdődik, valami olyasminek vagyok a kapujában, ami fölfoghatatlan, beláthatatlan és teljességgel ismeretlen.
Tovább
1039. nap. Olyan szép! (Ati születése)
Ági – később kiderül meglehetősen pontosan – megbecsüli a súlyát és a hosszát. Kitölti a papírokat. Beszélgetünk. Mielőtt elmennek, átölelnek, ami nagyon jólesik. Egészen különös, mély kapcsolat alakult ki azzal köztünk, hogy együtt szültünk otthon. A baba később, a szülés utáni beszélgetésen, hét hónaposan meglepően sokáig és hosszan nézi Ágit, szerintem megismerte.
Tovább
1038. nap: Hiszem, amit érzek, érzem, amit átélek (Bálint születése)
Nemsokára jön az orvos, újból megvizsgál, aki szerint nem is biztos, hogy még ma megszülök, sok van még hátra – biztat engem, majd visszafekszik aludni. Hümmögök magamban, honnét tudják, hogy én mit érzek, szabályos fájások ezek, nem először szülök, erősödnek, és különben is, nem akarok sokáig szenvedni
Tovább
1037. nap: Úgy véltem, ez a természetes (Norbi születése)
Túl a kiírt dátumon már naponta járok CTG-re, az orvosom hatodikán meg is vizsgál, erősen megnyúlkál. Fáj. „Lehet, hogy még ma baba lesz.” – jósolja. Az, hogy ez a nap egybeesik az ő ügyeleti idejével, akkor fel sem tűnik.
Tovább
1036. nap: Gátvédelemmel (a negyedik, Eszter születése)
Ha legálisan lehetett volna, a negyedik gyermekemet itthon szültem volna, és kicsit sajnálom, hogy ez az élmény kimaradt az életemből. Ennél jobban sajnálom, hogy a gyermekeimnek át kellett élniük a kórházi születéssel együtt járó mindenféle traumát.
Tovább