igaz történetek szülésről, születésről

1030. nap: Közben mosolygott (Berta születése apaszemmel)

Megjelent: 2013. júl. 31.

Hajnali négykor arra ébredtem, hogy Edinám mászkál. Kérdeztem, mi van, mondta, hogy megvolt a burokrepedés, folyik a magzatvíz, el.

Most már fél öt van, itt ülök a teraszon, csodálkoznék, ha vissza tudnék aludni. Érdekes módon nem izgulok, csak öröm van bennem és várás. Hát szóval ez van. Most lezuhanyozom, kvázi bemosakszom, és tiszta pólót veszek. Jaj, Istenem! Szóval szombaton fog születni? Mici is szombati napon született.

Nna! Lassan délután öt óra van, reggel kilenckor megszületett a kisebbik lányunk: Berta!!! Csodálatos volt, eufórikus és szinte hihetetlen. De most már magamhoz tértem, elhiszem.

Nézzük a részleteket:

Edina negyed hétkor telefonált Áginak (Geréb Ági épp szülésen volt). Akkor már túl voltam a zuhanyzáson, föl-alá mászkáltunk a lakásban. Szóval telefonált, hogy most már vannak ilyen fájások, de még rendszertelenek, és mondta Áginak, hogy nyugodtan aludjon még, ráér.

Aztán én leugrottam a közértbe, mire visszaértem, egyre ritmusosabbá váltak a fájások. Akkor Áginak újra telefonált Edina, hogy szerinte indulhatnak. Előkészültünk a nagyszobában, nylonnal vontuk be az ágyunkat, hogy majd ott.

Aztán egyre gyakrabban jöttek a fájások. Eresztett magának a kádba forró vizet és beleült. Ott a fájások már igen sűrűek voltak, fel is hívtam Ágit, hogy hol tartanak, mondta, hogy a Népligetnél.

Percenkénti fájások. Ültem a kád mellett, néztem őt, és gyönyörködtem a helyzetben, ott volt minden figyelmem, jelenlétem és idegszálam. Érezni lehetett a fájdalmat rajta, de közben, esküszöm, mosolygott.

Aztán egyszeriben felbukkant a baba feje búbja. Egy pillanatra megijedtem, de hamar sikerült visszarázódnom és visszasodródni az eseményekbe. Edinám kiszállt a kádból, közben fogta a baba fejét a lábai között, és a gyerekszobáig, Mici ágyáig jutott, és már ott érte őt a harmadik tolófájás. Én őelőtte térdeltem, odatartottam a kezem. Fantasztikus volt a látvány: a baba feje ott, Edina gátja magától babafejnyire tágulva.

Aztán hirtelen kibukkant nyakig a feje, arccal a föld felé. A nyakán volt a köldökzsinór, odanyúltam, laza volt, és még az ujjam ott volt a nyaka és a köldökzsinór között (kétujjnyi hely volt ott), egyszerűen fogta magát és nagy spriccelések közepette kicsusszant.

Berta. Kész! Megszületett. Pontban délelőtt kilenc órakor, huszadikán, itthon, az otthonunkban.

Letekertem a köldökzsinórt a baba nyakáról, aztán sírni kezdett. De csak épphogy! Fantasztikus érzés volt. De akkor még egyikünk se tért magához. Edina odavonta a hasára, törülközőkbe bugyoláltuk, csináltam egy-két fotót.

Utána megjöttek Ágiék (ez pont így volt a legszebb), elvégezték a szükséges utómunkálatokat, és elkötötték, majd elvágták a köldökzsinórt. És amíg Edina Ági segítségével megszülte a méhlepényt, addig az én karomban volt Berta. A méhlepényt becsomagolták és betettük a „méh”-hűtőbe. Előtte Ági alaposan átnézte, nem maradt-e benn valami, de nem.

Aztán átmentünk a másik szobába, a mi ágyunkra, az érintetlen nylonlepedőre, ott Berta szopizni kezdett. Aztán vidám beszélgetések Ágiékkal, néztük a babát megbabonázva, végül ők elmentek, mi meg hárman maradtunk nagy eufóriában.

Aztán telefonálgattam, megittam egy sört. És Edinám kifejezetten jól van, mindnyájunknak nagyon gördülékeny és szép volt ez az esemény.

P. B.

Berta születése anyaszemmel > > >
Edgár születése anyaszemmel > > >
Edgár születése apaszemmel > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.