igaz történetek szülésről, születésről

378. nap: Ebédidő van (Máté fiam születése)

Megjelent: 2011. okt. 18.

Csöpivel való vetélésem után nem sokkal újra várandós maradtam. Nagyon örültem, hogy új élet készül bennem, de most már a harmadik betöltött hónapig csak a szűk családnak mondtuk meg az örömhírt.

A szülésre fölkészítő információs hétből a harmadik, a negyedik, az ötödik és a hatodik napon vettem részt újra: az újszülött gondozásáról és a szoptatásról szólón, a „Szülés bába szemmel” címűn és a „Várótermi beszélgetéseken”.

Egy reggel 7.15-kor fájásokra ébredtem, de most rögtön rendszeresen jelentkeztek. A férjem nyolckor elment Szabi fiammal a könyvelőhöz, fél kilenckor jöttek vissza, addig hat méhösszehúzódásom volt. Ötperces fájások!

Hívtuk a bábát, megbeszéltük a helyzetet. Apuékat is hívtam, hogy vigyék el a másfél éves Szabi fiamat. Jött is, le is vitte a játszótérre.

Tízre ért ki a bába, szívhangot hallgatott kontrakciókor és fájásszünetben, majd vérnyomást mért. Minden rendben volt. A doula is megérkezett, együtt masszíroztak, borogattak, ami nagyon jólesett. A nagyágy és a vécé között ingáztam. Jól haladt a szülés, de háromnegyed 12 felé lelassult, majdnem leállt, mert elkezdtem aggódni, mi van a nagyfiammal. Már ebédidő van, és ő még nem eszik!

Felhívtuk Papát, aki már a lépcsőházban járt. Mondta, hogy elviszi magukhoz, aminek nagyon örültem, mert így nincs gondom rá. Be is indult újra a szülés.

Kitolásnál a férjem tartott hátulról, így, félguggolásban szültem meg kis Mátét háromnegyed kettőkor. Felsírt, de csak azért, mert véletlenül ráfeküdtem a köldökzsinórra. Mellre tettem, és ott megnyugodott.

Kicsit ki kellett mennem, magára hagytuk, és mire visszamentünk, már összekakilta magát. Elfelejtettünk rá pelust adni! Szabi ekkor érkezett meg a szüleimmel. Az első szava a babához ez volt: „Baba! Kaka!”

Sz. I.

Szabi > > >
Lackó > > >
Attila > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.

This post is also available in: angol