igaz történetek szülésről, születésről

1359. nap: Csilla, aki hét fiút is kitesz (testvérem születése)

1359. nap: Csilla, aki hét fiút is kitesz (testvérem születése)

Hitler ordít a folyosókon. A folyosóra kiszűrődő rádióadást Beethoven szimfóniája váltja fel. Az ellentmondás nem zavarja a gyerekeket. Kinn az udvaron játszanak. Nem értik az ordítozást. Olyan ház ez, ahol keresztény és zsidó gyerekek együtt játszhatnak. Sok keresztény gyereknek is zsidók a szülei, nagyszülei. Megszokták ezeket a hangokat. Beethoven-, Brahms-, Wagner-muzsikát hallanak felváltva háborús hírekkel. Az asszonyok is megszokták a háborús állapotot. Van, akinek a férje már katona, van, aki még Budapesten él és dolgozik. Ilonka férjét, Pistát nem hívták be, de bármelyik pillanatban jöhet a behívó. Az egyetemet végzettek tartalékos állományban vannak.

Ilonka kislánya nyűgösködik. Hallja kinn a gyerekhangokat, és ő nem lehet közöttük, gondolja Ilonka. Néha kiviszi a nyolchónapos Ildikót, máskor behívja a gyerekeket, játsszanak benn a szobájában a kislánnyal.

Ilonkát az búsítja, hogy két hónapja nem talál vérnyomokat a fehérneműjén. Egyre gyakrabban van reggel hányingere. El kellene menni orvoshoz. Ez nagyon sokba kerül, és csak a férjétől kérhetne pénzt rá. Emellett tiltott dolgot csinál, hiszen abortuszért büntetik az anyát is, az orvost is. A kislányt néhány órára átadhatná a nagyszülőknek vagy Ilusnak, aki boldog, ha együtt lehetnek. Ilus a viceházmester, neki nincs gyereke, minden gyereket ő dajkál.

A múlt nyáron Laci bátyját fejlövés miatt eltemették, Pista, a fiatalabbik bátyja egy nap alatt megőszült a fájdalomtól. Anyja, mint egy kőszobor állt a sír mellett. Amikor megkérdezték, följelenti-e a fegyverét óvatlanul tisztító katonát, akitől egy eltévedt golyó emberhalált okozott, csak annyit mondott, hogy ő nem kívánja, hogy még egy anya így szenvedjen miatta. Ilonka maga attól félt, hogy összeesik a temetésen, mert július végén csak néhány napja volt hátra szülésig. Aztán gyönyörű, egészséges kislánya született ugyanakkor, amikor magyar férfiak marhavagonokban utaztak Oroszország felé.

Az apa

Pista, a férje boldog volt. Kényeztette a lányát. Sok gyereket szeretett volna. De hát bármelyik pillanatban megérkezhet a behívó. Ildikó, a kislánya, néha térdére húzza magát ágyacskájában, és Ilonka újra terhes. Próbált férjével beszélni az abortuszról, de Pistát özvegy édesanyja három testvérével egyedül felnevelte, Pista ugyanúgy, mint egykor édesanyja, mindenre csak egy bibliai idézettel válaszolt. Ha 12 gyereke lenne, mint Jákobnak volt (nem számítva a lányokat, pedig Támárról is tudunk), három-négy gyerek náluk is felnevelkedhet. Pista és testvérei egyházi iskolák ösztöndíjasaiként mind diplomások lettek.

„De mi lesz, ha nem jössz haza Oroszországból?” „Csak nem gondolod, hogy én Oroszországba megyek, és puskát veszek a kezembe? Ahogy behívnak, felülök a biciklimre, és meg se állok Pockingig. Addigra a szövetségesek odaérnek, én pedig a parasztok szénájában meghúzom magam. Kevéske kenyérért dolgozom náluk. Minden jobb, mint az orosz mocsarakban feküdni vagy Szibériában megrohadni. Van róla fogalmad, milyen nagy a Szovjetúnió?” Ő hívta csak Szovjetúniónak, mások csak Oroszországot mondtak. Ez volt a halál birodalma az első világháború óta.

Romantikus gondolat volt. De nyáron Ilonka már nehezen bírta a háztartás terhét, Ildikó gondozását és saját rosszulléteit. Pista mindent előkészített a kis jövevénynek, „Lacikának” – így nevezte. Még gondoskodott egy autós barátról is, aki tettre készen várja a megfelelő pillanatot a kórházba szállításhoz. Megkereste a „legjobb orvost” a klinikán – Ildikó is ott született, később innen kérte ki születési adatait egy horoszkóphoz –, fiús játékokat hozott, és mesélt Ildikónak a kistestvérről.

Ilonka olyan termetű, mellyes asszony volt, mint egykor Pista édesanyja, aki négy gyereket is szoptatott, amikor menekülnie kellett a felégetett Erdélyből. Ilonkának nem volt ilyen gondja, hiszen még itthon volt a férje, és édesanyja annyi levest főzőtt, hogy még Ilus, a viceházmester is jóllakhatott. A koldusoknak, akik a házakat járták, ugyancsak jutott egy-egy meleg tányér étel.

A kórházban

Ilonka bement a kórházba a jól ismert orvoshoz, és éppen csak megkapta volna a beöntést, lemosást, amikor hatalmas robajjal megrepedt a burok, ömlött a magzatvíz, a többi nyíláson át széklet, vizelet egyszerre ürült ki. Minden kijött, csak a baba váratott magára. Ilonka sikoltására a folyosón Pista azt hitte, hogy már bemehet, mert megjött Lacika. De csak most kezdődött a szülés. A takarító a melléktermékeket eltisztította, a bába ott állt Ilona mellett, a tágulás épp hogy csak elindult. „Még csak háromujjnyi” – mondta az orvosnak. Ilonka, miközben szorongott, később sikítozott, figyelt minden szóra, mert elhatározta, hogy ezt ugyanúgy, mint a törtek szorzását, egykor megtanítja lányainak.

„Asszonyom – szólalt meg az orvos –, szült már gyereket, tudhatja, hogy most jön a nehezebb rész. A fájdalom kikerülhetetlen, de mindent megér, amikor majd meglátja az eleven, gyönyörű babát. Lélegezzen jól, hogy legyen ereje kitolni a gyereket. Látszik, hogy a gyerek maga is segíteni fog.” Még be se fejezte, amikor Ilonka felsikoltott. A bába simogatni kezdte a hasát.

„Érzi, hogy most éppen rúg? Most megfordult. Az előbb lent érezte a rúgást, most a gyomra táján. Ez nagyon jó, mert csak most állt be a fejecske a szülőcsatornába.” „De jó!” – sóhajtott Ilonka, hiszen unokatestvérének a fia néhány hónapig lábbal, illetve popsival feküdt a méhszájon, aztán sikerült megfordítani, de akkor se akart kijönni. Vákummal segítették, ettől a feje eltorzult, egészen hosszúkás lett.

Csak egy pillanat volt, amíg ezt gondolhatta, mert percenként jöttek a fájások. Sikoltás, nyugalom. Sikoltás, nyugalom. Na, ezt is elmondom a lányomnak, hogy akkor lélegezzen mélyen, amikor nyugalomban van, és lélegezzen aprókat, amikor sikoltozni készül. Ő is megismeri majd az „anyja kínját”.

„Érzem már a fejét” – szólt a bába, és az orvos közelebb jött. – „Vágni kell a gátat, nem tágul eléggé, ki fog szakadni.” Igen, ez történt Ildikó után. Kiszakadt a gát. Rojtosra szakadt, alig lehetett összevarrni. Tehát metsz az orvos. A fájások mellett ezt alig érezte. „Kibújt a fej – már ott ült a lábánál az orvos is. – Segítem a karjait. Megvan! Na, még egy nyomás!”

A baba felsírt. Még ki se jött, már ordított. „Kislány!” – emelte ki az orvos. Ilonka csak egy véres kötelet látott, ami eltakarta a kislányságát. Aztán egy szép, gömbölyű puncikát és a hatalmas, ordító szájat. „De jó, hogy kislány! Majd szépen játszanak együtt Ildikóval, nem kell katonának mennie.” „De jó, hogy kislány – az Apa meghallotta az ajtó előtt az orvost. – Neki nem kell katonának mennie.” Egyet gondoltak, mint oly sokszor, de nem tudták.

„Nagyon fogok vigyázni rád, pici lányom. – A pici lány három és fél kilós volt, és folyamatosan ordított. – Kislány, de olyan erőszakos, mint három fiú. „

Ilonka azonnal megszoptatta volna, hatalmas mellei feszültek a tejtől. Közben kibújt a placenta is. A kislányt nem adták oda, megmérték, megmosdatták, majd elvitték az anyjától.

„Csillagom!” – mondta a férfi, és három nőre gondolt, feleségére és két lányára. „Csilla. Ez legyen a neve. Csilla” – mondta benn az asszony. Aztán csak magában gondolta, míg az orvos varrta a sebeit, hogy életerős asszony lesz, aki minden problémával megbirkózik. És erős, akaratos férje lesz, mert csak az bír vele, és azt szeretni fogja örökké, ahogy az én szüleim is szeretik egymást, és mi ketten Pistával is kitartunk egymás mellett, és felneveljük együtt a gyerekeinket. „Ahogy megesküdtünk” – ezt már egyszerre gondolta az apa és az anya, hiszen évszázadok óta mindkettejük ősei között a család volt a legfontosabb a világon.

D. I.

apukám születése > > >
saját születésem > > >
férjem születése > > >
Laci fiam születése > > >
Julika lányom születése > > >
Aidan unokám születése > > >
Aiden születése anyaszemmel > > >
Tomi unokám születése > > >
Tomi születése anyaszemmel > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.