igaz történetek szülésről, születésről

1357. nap: Egyedül a nehéz órában – születés egy erdélyi faluban (apukám születése)

1357. nap: Egyedül a nehéz órában – születés egy erdélyi faluban (apukám születése)

Gyermek született egy távoli kis erdélyi faluban, Alsósófalván, az Úrnak 1914. esztendejében, éppen Szilveszter éjszakáján. Magas hó borította be a falut, nem járt kinn senki, csak az édesapa indult útnak Korondra még este, mert ott volt a bába egy másik születésnél. Siettek haza a fiatal kis tanítónőhöz, aki csak egy éve jött férjhez a Nyírségből a hét láb magas székely óriáshoz. A férfi a Hangya Szövetkezet könyvelője volt. A faalapozású parasztházba fürdőszobát, angol vécét épített, úgy rendezkedett be, hogy hat-hét gyereknek is legyen helye.

De hát ember tervez… s a világháború megváltoztatta később ezeket a terveket.

Mire az éjszakában megérkezett a férj és a bába, a kicsi asszony már a mellén tartotta a magzatmázas gyermeket fehér vászontörölközőkbe takarva. Nem tartott soká a szülés, és a placenta is előbújt. A gyermek össze volt még kötve vele, kicsit pulzált a köldökzsinór, de a baba nem sírt, hanem csendesen lélegzett, mintha beszélt volna anyjához. Az átfagyott bába dicsérte az asszonykát, elkötötte két helyen, majd elvágta a köldökzsinórt, és gyorsan bekészítette a meleg vizet, megmosdatta a kisfiút. Addigra ő maga is megmelegedett, s kiszólt a várakozó apának: bejöhet, megnézheti a fiát.

Az új apa

Katica sose látta még ilyennek az urát. Máskor alig mosolygott, most fölkapta magasba a bebugyolált babát, és végigtáncolta vele a szobát. „Katinkám, egyetlenem! Micsoda ajándék tőled nekem! Itt a fiam! Az én fiam! Az én gyönyörű, erős fiam, első szülöttem!” Szerette volna az egész világnak elmondani, de éjszaka volt, a faluban mindenki aludt, s nekik is sok dolguk volt még reggelig mindent elrendezni a szülés utáni házban. Katica csak feküdt az ágyon, s a bába az új apával közösen eltakarított mindent néhány óra alatt, aztán a bábának is pihennie kellett a szomszéd szobában.

László igencsak józan ember volt, újév reggelén először a paphoz ment, hogy bejelentse az új kis magyar állampolgár megszületését, s megbeszéljék a keresztelőt. Az anyakönyvek a református parókián voltak akkoriban, mint később kiderült, nagyon jó helyen, mert miután a románok felgyújtották a falut, és majd’ minden ház leégett, a parókia pincéjébe nem jutottak el a lángok, és hatvan évvel később a kutató utódok érintetlenül találták a bejegyzést. A gyermek születésének időpontja az apa által meghatározott óra. Az apa pedig úgy tudta, éjfél körül lehetett, hiszen akkor Katinka még egyedül volt otthon.

A paptól viszont egyenesen a kocsmába tartott, hiszen a falu közösségének is be kellett jelenteni az új polgárt, s a férfiak az ünnepi templomlátogatás előtt már a kocsmában gyülekeztek ünneplő ruhában. Az úton minden házból kiköszöntek a templomba készülő asszonyok, s gyorsan összekészítették a kis családnak a hétre való ajándékot. Egy hétig a szomszédasszonyok gondoskodtak az új anyáról. Most még ott volt a bába, aztán az istentisztelet után sorra bejöttek néhány percre, hogy letegyék teli kosarukat, de ne zavarják meg az asszonyka pihenését. Jutott minden bőven a családnak is, a bábának is: a falu egyetlen nagy közösség a nehéz időkben.

Az istentiszteleten is értük imádkoztak. Mindenki érezte, hogy nagy változás lesz, bár azt még nem, hogy milyen szörnyű idő következik a kis családra, a falura, Erdélyre és egész Magyarországra.

A fiatal asszonyka

Katinka boldog volt. Szerette ezt a hatalmas embert, és tudta, hogy az mindent meg fog tenni értük. Gondos, precíz férfi volt László, még Katika se látott ilyen embert: az írása mutatta, hogy aki rábízza az életét, annak sose lesz gondja, minden fillérről, minden szál deszkáról tudomása volt, ami bekerült a faluba vagy a házába. A könyvelési munkáit évtizedek múlva is példaként mutatták, bár akkor már messze kerültek Székelyföldről. Később huszonhárom évet kellett özvegyen megérnie az asszonykának négy gyerekkel.

Most azonban csak Istvánkát dédelgette. Becézte Pistinek, Pityunak, Pistának, volt ideje nézegetni az alvó babát, hiszen ágyban feküdt a falusi szokás szerint. Teje volt bőven, három gyereknek is elég – a háború idején kiderült, hogy négynek is. Nem volt számára újdonság a szülés, mert tíz testvére volt, gyakran segédkezett édesanyja mellett. Most is rá gondolt, hiszen testvére, Márti éppen egy évvel korábban született. Ő már akkor nem volt otthon, de volt még otthon két húga és négy öccse. A fiúk születésénél egyre több időt töltött vajúdó édesanyja mellett; az utolsó előtti gyermek, Sándor, az ő kezébe érkezett meg a nyírségi református paplakban. Anyja is könnyen szült, teje is volt elég, mindnyájan igen nagy mellűek voltak, s a gyerekek addig szophattak, amíg jólesett: ez a legtisztább, legjobb gyermekétel – mondta édesanyja. Tudta, hogy lassan eljön az ideje, hogy fejnie is kell, nehogy begyulladjon a melle. Az első néhány gyerekhez még eljön a bába, hiszen nem tudni, milyen komplikáció állhat be, aztán megnyugtatja az asszonyt az utolsó beszélgetésnél: tudja már, mit kell csinálni, és a szomszédasszonyok mindig szívesen segítenek, inkább arra kell ügyelni, ne legyenek túl sokan az ágy körül.

Asszonyok a mezőn

Katinka látott olyan asszonyt is, aki mezei munka közben szült meg. Kibújt a gyermek a novemberi hidegben, de lassan jött a placenta. Így az asszony az alsó szoknyájával fogta fel a gyermeket, valahogy hazavánszorgott, s ahogy belépett, a ruhájába csavart gyerekkel együtt elbotlott, és ott maradt a földön. Eszméletlenül talált rá az ura, de a gyermek egészségesen sírt. Akkor vágták csak el a köldökzsinórt, akkor látták el a gyermeket és az anyát, s Katinka gyakran látta a kisfiút játszani a testvéreivel. Semmi baja se volt.

Ezért tudta olyan biztosan levezetni a saját szülését, bár csak most nyílt ki először a szülőcsatornája. Nem is gondolt arra, hogy baj lehet, fűtött szobában, meleg ágyban feküdt, a fájdalmakhoz pedig hozzászokott, tudta, hogy el kell viselni, majd elmúlik, és boldog lesz.

A kései utód

A kései utód még felkutatta édesapja születési anyakönyvét. Az okos református papok megmentették a román megszállás idején: minthogy a falu leégett, leégtek az anyakönyvek is – mondták. Így nem kerültek el a távoli városokba. Ebben a könyvben van feljegyezve a házasságkötés, István születése, Katalin és László születése a következő években, aztán Andrással már menekülni kellett. Ő Sátoraljaújhelyen született.

Szegeden is laktak, s a hálás apa, László, családja megmenekülésének emlékére a szegedi református templomban harangot öntetett. Ebben a harangban fennmaradt a neve, ő maga korán elköltözött. Katinka nagymama pedig még mesélt elsőszülött fia elsőszülött leányának Istenről, Ábrahámról és utódairól, mert ő maga hitoktatónő lett.

D. I.

saját születésem > > >
Csilla testvérem születése > > >
férjem születése > > >
Laci fiam születése > > >
Julika lányom születése > > >
Aidan unokám születése > > >
Aiden születése anyaszemmel > > >
Tomi unokám születése > > >
Tomi születése anyaszemmel > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.