igaz történetek szülésről, születésről

921. nap: Ők jobban értenek hozzá (Julcsika)

921. nap: Ők jobban értenek hozzá (Julcsika)

Első gyermekünket kórházban szültük. Nagyon boldogok, elégedettek voltunk. Akkor még nem volt viszonyítási alapunk.

A kórházi terhesgondozáson vettem részt. Mindent megcsináltam, amit előírtak. AFP- és béta-HCG-értékeim annyira rosszak lettek, hogy ismételni kellett. Aztán a klinikára küldtek, ahol kicsit futószalagszerű volt a vizsgálat. A következő pecsétet kaptam a kiskönyvembe: Az anya életkorára való tekintettel a Down-kór esélye 1%. Akkor 23 éves voltam… Amniocentézist is felajánlottak. Ez már nekem is sok volt, nem kértem. Később orvosom megnyugtatott, hogy Amerikában már rég nem nézik ezeket az értékeket. Ez csak arra jó, hogy a kismama megint izgulhasson valamin. Sokat beszélgettünk Balázzsal, mi lesz, ha beteg lesz a gyerekünk? Végülis nem természetes, hogy egészséges. Nehéz elfogadni, hogy az élet nem arra megy, amerre tervezzük…

Lányunk a kiírás napjáig nem akart kibújni. Így vártak öt napot (azért nem többet, mert jött a hétvége, hátha valami közbejön, jobb ez így…) Fájás semmi. Burokrepesztés, fájás még mindig nincs. Szülésznő kérdi: „Kér epidurális érzéstelenítőt?” „Miért, milyen a fájás?” – kérdem én. „Borzalmas! Kettőt szültem, soha többet.” – így ő. „Még meglátjuk.” – válaszoltam.

A kórházi körülmények között orvosom, amennyire lehetett, igen emberséges volt. Az akkor még kötelező borotválást, beöntést elhagyta, saját ruhámban lehettem. Miután fájások nem érkeztek, oxitocint kötöttek be. Ez persze nem maradt eredmény nélkül. Kisvártatva kétpercesek indítottak, miközben az infúzióm miatt az ágyon fekve szinte mozogni sem tudtam.

Az orvosom is rábeszélt, jó nekem ez az epidurális, a méhszáj jobban tágul, nem fáradok el. Belementem. Jó kislány voltam, engedelmeskedtem. Ők jobban értenek hozzá…

Nagyon kevés fájdalommal hamar megszületett a lányunk. Óriási boldogság, öröm… Szülés közben annyi vért vesztettem, hogy kétszer cseréltek alattam lepedőt. Amikor felkeltem, el is ájultam, lázam is volt.

Egy kérdés maradt bennem: Egész életemben erős akaratúnak képzeltem magam, és most képtelen vagyok fájdalomcsillapító nélkül szülni? Akkor nagyanyáink hogyan tudtak? Őket még más anyagból gyúrták? Ők még tudtak tűrni, várni?

K. J.
Összefoglaló Apamese > > >
Julcsika születése Apamese > > >
Bobó születése Anyamese > > >
Bobó születése Apamese> > >
Sógor születése Anyamese > > >
Sógor születése Apamese > > >
Jankó születése Anyamese > > >
Jankó születése Apamese > > >
Josti születése Anyamese > > >
Josti születése Apamese> > >
Josti születése Testvérmese > > >
Misike születése Anyamese > > >
Misike születése Apamese > > >
Misike születése Testvérmese > > >
Balázs születése Anyamese > > >
Balázs születése Apamese > > >
Balázs születése Doulamese > > >
Balázs születése kívülállóként > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.