igaz történetek szülésről, születésről

1464 nap: Labdababa (doulamese)

1464 nap: Labdababa (doulamese)

Juli hívott, hogy ha át tudnék majd menni hozzá, míg a bábák megérkeznek, akkor nyugodtabb lenne. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, és boldogan igent mondtam. Aztán együtt készültünk, lélekben egyek voltunk, egyszerre álmodtunk. Másnap elmeséltük egymásnak az álmainkat. Ő egy gyönyörű babát szült álmában, ami ébren sose volt „elvárás”, most mégis a szépsége nyűgözte le. „És hogy Réka? Na, ezt a nevet nem én adtam neki!” – mondta.

Álmomban elérkezett a szülés napja. Mentem Julihoz. Hirtelen belém hasított a felismerés, hogy én még nem is szültem meg a kisbabámat, pedig álmomban korábbra vártam a sajátomat, mint Juli. Ránéztem a hasamra, gömbölyű volt. Így gyorsan bementem a belső szobába, félülő pozícióba hátradőltem, és kicsusszant belőlem a baba. Egy kis összegömbölyödött baba. Mikor felvettem, akkor sem egyenesedett ki, kis labdaként bújt hozzám. Nem csoda, hogy a sok kis hajlat kislányra engedett következtetni. Aztán készen álltam Juli rendelkezésére állni, ha hív. Eddig tartott az álmom.

Másnap megbeszéltük, biztos kislány születik ezúttal. Kislány az első, és az lesz a hetedik is az öt fiú után. Láttam rajta, hogy készen áll a nagy útra. Szombat estére még közbejött valami nekem, és nem akartam lemaradni a nagy eseményről, ezért napközben beugrottam hozzá, hogy eldönthessem, menjek, vagy maradjak. Még nincs semmi. Vasárnap: csend. Nem kérdeztem, nem is vártam.

Hétfő reggel érkezett egy SMS: „Ha elindítottad a gyermekeket az iskolába, be tudnál ugrani? Mintha valami elindult volna. Lassan.” Kellemes izgalomban áthívtam anyukámat a kicsikéimhez, és készülődni kezdtem, mire megcsörrent a telefon. Balázs fátyolossá vált hangja többet mondott, mint verbálisan. „Most indulok!” Szaporán szedtem a lábaimat, percek alatt ott voltam. Kezet mostam, körülnéztem. A hálóban Balázs ölében félülő pozícióban a fájdalomtól feszes testtel lepedőbe kapaszkodott Juli. A másik szobában a három kicsi csendesen játszott. Tudtam, hogy Julinak csak Balázsra van szüksége ilyenkor, úgyhogy a gyerekeket választottam. Meséskönyvet vettek elő, hogy olvassak belőle. Épp kiválasztottuk az első mesét, amikor hívott Balázs.

Kérte Juli, hogy cseréljem le a lepedőt. Hozzáláttam. Kontrakció. Csend. Csendes matatás. „Én innen nem mozdulok el, nehezített pálya a lepedőcserére” – mondta Juli. „Jó lesz így, bevarázsoljuk alád.” És valóban. Az ágy rövidesen elkészült. Julinak nagyon hevesek voltak a kontrakciói. A hasa szép, feszes medicinlabda. Ő maga is gyönyörű! Az arca szenved, a teste dolgozik. Balázzsal egyek.

Szólt a telefon. Fogadtam a hívást? Vagy lekéstem, de visszahívtam? Nem is tudom. Ági volt. Nem ő indult el, hanem Adria. Neki rendőrségi ügye volt éppen. De már úton vannak Adriáék. Rövidesen érkeznek.

Julinak már semmi sem jó. Üljünk fel! Felülnek. Jaj, neeem! Lassan dőlnek hátra. Így sem jó! Na, mindegy. Maradnak a szinte szünet nélküli kontrakciók, és a félig ülő, félig fekvő, kissé oldalas testhelyzet. Juli kérte, hogy tegyem a kezem a gátjára. Hogy lehet, hogy a szinte mindig hideg kezem ilyen meleg? Hálás voltam érte. Juliért aggódni kezdtem, mert nem éreztem semmi mocorgást odalenn, a hasa is fent gömbölyödött. Már nincs sok hátra, mondta Juli. Csodálkoztam, de próbáltam hinni neki, és lélekben arra készültem, hogy burokban érkezik a baba. Felidéztem Ági szavait, amit az infomációs héten mondott a burokban születésről. Nem volt rossz érzésem, felőlem burokban is jöhet.

„Áááá, ez jó!” – mondta Juli. És ekkor egy pukkanás, és spriccelni kezdett a finom illatú magzatvíz. Kis megkönnyebbülés. A félhomályban felmarkoltam a szennyesnek félredobott fehér lepedőt, felmártottam vele a magzatvizet: szép tiszta volt. Örültünk, hogy minden rendben van. Úszom velük a boldogságban ruhástul átázva. Ja? Csereruha? Ennyire nem vagyok rutinos. Először esik meg velem, hogy szülés résztvevőjeként nem én szülök.

A következő kontrakció hangkísérettel érkezett, mire a gyerekek boldogan befutottak. Elől jött a még legkisebb gyermek, Misike ragyogó tekintettel. A szemébe nézve minden aggályom elszállt. Lélekben megköszöntem, hogy bejöttek, aztán szóltam, hogy mindjárt itt a baba, de még egy kicsit várni kell. A szülők is kérték, hogy menjenek még egy kicsit játszani. Szóltam Julinak, hogy minden rendben van, láttam a Misi szemének tükrében.

Kontrakció. „Meeekkora fejed van?” – méltatlankodott Juli. Én még nem éreztem a kezemmel semmit. Aztán már érkezett. Megnyílt a kapu, érkezett a fejecske, majd folyamatosan a kis test, a csípő magasságában mintha megtorpant volna egy kicsit, hogy vajon itt kinn jó lesz-e, vagy bújjon inkább vissza?

„Kint van már?” – kérdezte Juli. Igen, mindjárt. És megszületett. Egy kis labdababa. Félig a kezemben, félig az ágyon feküdt. Én ezt már láttam valahol. Minden olyan ismerős! És mert ismerős, olyan otthonos, békés. Leszívtam, ő sírt egy kicsit, majd készülni kezdtem a pillanatra, amikor az anya kéri a gyermekét. A köldökzsinór körbeölelte a kis labdatestet, a baba is a zsinórt, és meglehetősen rövid volt. Felemeltem kicsit őt, de neki jó volt úgy labdaként. Sikerült kihámozni a baba hónalja alól a köldökzsinórt, és odatenni az édesanyjához. Juli aggódott, nem érezte a baba lélegzését. „Szívd le!” Újra megtettem, de már nem volt mit. „Szívd le még egyszer!” Minden rendben, Juli, a baba jól van. „Így fekve nem érzem őt! Segítsetek felülni!” Felült, kipárnáztuk, és akkor karjaiba vette, ahogy anya öleli a gyermekét. Ekkor nála is helyreállt a rend.

Jöttek a testvérek, körülölelték az újonnan érkezett öccsüket. Már megint becsaptuk magunkat!

Még gondolni sem volt időnk arra, hogy mi lesz a lepénnyel, megérkeztek a bábák. Ők csalódottak voltak, mi nagyon örültünk nekik. Most ők babusgatták Juliékat, én maradtam a gyerekeké.

Három napig az orromban volt a szülés kellemes illata. Egy pillanatra most is felsejtett, ahogy írom ezeket a sorokat.

Köszönöm, hogy részem lehetett ebben a csodában!

B. R. M.

Első saját otthonszülés > > >
Két év távlatából > > >
Második saját otthonszülés > > >

Balázs születése Anyamese > > >
Balázs születése Apamese > > >
Balázs születése kívülállóként > > >

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.